Én csak építkezem... Már jó ideje. Az elhúzódásnak több oka is van, nagy részén már túl vagyok. Viszont most itt a küszöbön, mikor már látszik a fény az alagút végén, átvert a kőműves. Még a tél közepén hozott vele össze a sors, akkor nagyon sírt a szája, hogy így meg úgy, neki munka kell, albérletben lakik a nejével és a kis gyerekével. Nekünk kapóra jött, hiszen télen a kőművesmunka ára meg sem közelíti a szezonbélit. Szereztünk neki fűtőtestet, mire ő a kis csapatával felvonult, és dolgozni kezdett. A munkája semmi kivetnivalót nem hagyott maga után. Csodálatos vakolás, első osztályú burkolás, egyszóval nagyon boldogok voltunk. Aztán jött a feketeleves. A kissé hosszan tartó, és erősödő tél miatt a munkákat meg kellett szakítani. Ezalatt mi elintéztük a hitelező pénzintézetnél az aktuális hitelrész folyósítását. No, mihelyt a mester úr pénzt szagolt - nem mintha előtte nem fizettük volna ki neki rendesen amit kért...- belendült, hogy akkor most folytatás!! Kellett anyagra. Azóta elvégzett munkára. Aztán egyszer csak kölcsönkért. Hogy neki üzleti lehetősége kínálkozik, de nincs pénze, nem kérne sokat, de ezt nem hagyhatja ki, ebből talpra tudna állni a családja. Adtunk neki. Aztán új albérlet után kellett néznie, mivel az előzőt a tulaj elvitte a feje fölül. Kaució kell. Adtunk neki. Elromlott a kocsija, amivel dolgozni jár. Új motor kell, adtunk neki. Aztán megint anyagra, aztán a dolgozóinak... adtunk neki. 2006. március 17-én kezdődött az adakozás, tartott 10 napig, amikor azt mondtam, hogy állj. Azóta nemhogy a pénzt, de még őt sem láttuk. Természetesen a kifizetett anyagoknak sincs semmi nyoma... Majd hogy hogy nem, végre sikerült folyamatos szinte mindennapi telefonos zaklatások árán kicsikarni tőle, hogy a húsvét előtti szombaton kijött az építkezésre. Hogy ő betesz egy áthidalót, amiért már lassan két hete könyörgünk, ugyanis a garázskapunk is elkészült azóta, és a beépítők arra várnak, hogy eme áthidaló a helyére kerüljön és betehessék az ominózus nyílászárót. Ígérgetés minden mennyiségben. Hogy ekkor. Meg akkor. Tegnap (2006.04.18.) telefonon beszéltem vele, és szentül állította, hogy a mai naptól teljes mellbedobással dolgozik, sőt, még plusz embert is szerzett, haladni fog ám a munka!! Ehhez képest még mindig semmi. Az építkezésnek a tájára sem ment. És egyszerűen semmit nem tudunk vele csinálni. Nála a temérdek pénz, ami nem is a miénk, azzal a pénzintézet felé nekünk el kell számolni.. Se számla, se papír... semmi. Csupán egyetlen sms a telefonomban, amit ő írt, válaszként az én előtte elküldött üzenetemre, amelyben nem tagadja a tartozását felénk...
Van valakinek ötlete, hogy mit csináljak?
Nem tudunk újra ennyi pénzt előteremteni. Viszont az albérletünkből május végén költöznünk kell. Ha ez a jóember dolgozott volna rendesen, már a festék száradhatna a falakon....