Tiszafüredre érve nagy örömmel tapasztaltuk, hogy van egy jó bevásárlási hely, minden egy helyen, sfőút mellett, szóval ez a tuti. A csalódás akkor ért bennünket, amikor első nap kora délután már nem volt kenyér, és közölték, nem is lesz, majd csak holnap. Második és legdurvább, sőt a legutólsó élményünk ebben kisboltban: Paradicsomot és paprikát szerettünk volna vásárolni. A polcon csupa rohadt, penészedett zöldségek voltak, túlzások nélkül. A vásárlók közül fiatalok egy csoportja üdvözölt egy eladó hölgyet. Puszi, ölelés, minden. Nagyon meghatott, ez igen szép volt. De amikor megláttuk, hogy friss paracsom, és paprika került elő, több kiló a raktárból, és azokat lemérve, szabályszerűen beárazva vitték a pénztárhoz (sorbanállás nélkül, 40 perc haszon), akkor már felháborodtam. Gondoltam szólok, de csititott a család. A panaszkönyv úgy be volt sárgulva, hogy azt a kutya sem olvassa, ellenőrzi, ezért ezt a pár sort a jegyzőnek, és a fogyasztóvédelemnek is el fogom küldeni.

A zöldségeket a növényvédelmi állomások ellenőrzik, érdemes nekik is elküldeni. Minden esetben a megyei felügyelőséghez kell fordulni, ez itt a szolnoki lenne. Érdemes persze az ilyenért szólni a boltban is, de azért a következőket tudni kell: az, hogy nincsen bizonyos árúja (ha tényleg nincs) nem szabálysértés. Amennyiben azonban visszatartja a készletét, az már az.

Van azonban az a szokás kisebb helységekben (nem értem, mert szezonban Tiszafüreden kéne lennie forgalomnak) van, hogy előre tudják, ki az, aki jön majd bevásárolni, s csak annyit rendelenek romló áruból, ami biztosan elfogy.

A beszámoló azonban nyitva hagyott egy csomó kérdést, melyeket a felügyelőség vagy az említett állomás rendezhetne.