Kérdésem az lenne a Tisztelt Hozzáértőkhöz, hogy perelhet-e egy cég egy másikat hírnév- és hitelrontásért, ha az többnyire internetes fórumokon az, az általa vélt igazat, tényszerűen tálalja a nyilvánosság elé? Lehet-e ilyen esetben attól tartani, hogy a magát "sértettnek érző" cég kátérítési követeléssel álljon elő, stb.

Konkrétan reflektálhattok a fényképezőgépes esetemre, amit a Digitális Fényképezőgép rovatban olvashattok részletesen.


Forrásnak ezt találtam, de szeretnék konkrét válaszokat kapni a konkrét esetemre:

Célpontban a jóhírnév

A tisztességtelen versenyről szóló korabeli törvény magyarázatában 1932-ben Dr. Szegő Izsó ügyvéd a hírnév- és hitelrontást „az üzletember létét fenyegető legsúlyosabb és legveszedelmesebb tisztességtelen támadás”-ként jellemezte.
A jóhírnév megsértése ellen védekezni a törvényes eszközök jó ismeretében, azok megválogatásával lehet.

Hírnév, hitel együtt jár
Amint Dr. Szegő írja, hírnév és hitel között éles különbséget tenni lehetetlen.
A két fogalom közötti határ elmosódott, mert a hírnevet fenyegető veszélyre a vállalat hitele is reagál, s a hitelcsökkenés a vállalat hírnevére sem lesz közömbös.
Hírnév alatt meghatározása szerint „a vállalat teljesítőképességébe, árújába, utóbbinak minőségébe, a vállalat tulajdonosának tisztességébe, szolid üzleti elveibe helyezett bizalmat értjük.” Hitel alatt pedig az érdekelt köröknek a vállalat fizetőképességéről, előnyös vagyoni helyzetéről alkotott köztudata értendő. Hírnév rontásra alkalmas tényállítások: „áruja szemét”, „nem szakember” stb. Hitelrontásra alkalmas tényállítások: „fizetésképtelen”, „költséges passziói vannak”, „többet fizet perköltségekre, mint az alkalmazottainak”, „hozomány nélkül nősült”, stb. Ettől különbözik a hitelképesség, amely „az a képessége a vállalatnak, hogy hitelt nyerhet, hiteleznek neki.”

Orvoslás ma
A mai magyar jogban a jóhírnév és üzleti megbízhatóság védelme a Polgári Törvénykönyv 78.§-ában, illetve a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt) 3. §-ában található. A büntetőjogi és reklámjogi vonatkozásokra itt nem térünk ki. A Tpvt. 3. § szerint:
„Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni illetve veszélyeztetni.”

Hasonlóságok, különbségek
Mind a polgári, mind a versenyjogi jogsértés bekövetkezhet az elkövetés motivációjától függetlenül, szándékosságból vagy gondatlanságból. Hasonlóak a követelhető jogorvoslatok is (jogsértés abbahagyásának követelése, bírósági eltiltás, elégtétel, kártérítés, stb.).
A versenyjogi eljárásban azonban az említett szankciókon kívül kérhető a jogsértő dolog előállítására szolgáló különleges eszközök megsemmisítése is és az elkövetőre versenyfelügyeleti bírság szabható ki. A Tpvt. a versenytárs sérelmére elkövetett hírnévrontást, hitelrontást szankcionálja: a jogsértő és a sértett közötti versenyviszony kifejezetten feltétele ezen törvényhely alkalmazásának. A polgári jog védelme ellenben akkor is igénybe vehető, ha nincs versenyviszony a sértő és sértett között. A versenyjogi jogsértés bekövetkezik veszélyeztetés, a sérelem reális lehetősége által is. A polgári joganyag ezzel szemben a jóhírnév ténylegesen bekövetkezett megsértése ellen kíván védelmet nyújtani.
Különbség az is, hogy a versenyjogi joganyag a jóhírnév mellett a hitelképességet külön is megemlíti a védett tárgyak között.

Praktikusan, taktikusan
Az említett különbségek folytán versenyfelügyeleti eljárásban a felelősségre vonás azzal is elhárítható, hogy az eljárás alatt álló és a sértett között nem áll fenn versenytársi viszony. A versenyjog szerint veszélyeztetés miatt indult eljárásban pedig nem azt kell bizonyítani (pl. tanúkkal, levelezéssel, stb.), hogy a sérelemet szenvedő fél megítélése megváltozott és hátrányosan változott meg, elég, ha a bíróság mérlegelése szerint a cselekmény objektíve alkalmas ilyen változás előidézésére. Nem versenytárs felek a polgári jogi szabályok alapján orvosolhatják sérelmeiket. Polgári jog szerint történik általában a sajtó felelősségrevonása, ha egy másik, nem sajtótevékenységet végző vállalkozásról valótlanságot közöl vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Szintén polgári jogi alapon marasztalt el a bíróság egy autójavító vállalkozót, aki magánszemély megrendelőjét egy fizetett hirdetésben tisztességtelenül úgy állította be, mint aki szerződéses kötelezettségeit általában nem hajlandó teljesíteni.

Piacra jutás előtti időszak
Előfordul, hogy valakiről még piacra lépése, versenytárssá válása előtt valótlanságot állítanak vagy a hitelét rontják. Erre is van ír: a bíróság jelenleg a Tpvt.-nek a tisztességtelen üzleti magatartást általában is tiltó 2. §-a alapján bírálja el az ilyen eseteket.

Kitalálták vagy eltalálták
A hírnévrontás és hitelrontás sértettjének jól meghatározhatónak kell lennie.
Kevés számú versenytárs esetén a sértett fél beazonosítható lehet. Amikor egy hirdetés általánosságban sértegette egy adott tevékenységi kör kisvállalkozóit és ezért nem lehetett egy konkrét vállalkozásra következtetni, a hírnévrontás nem volt megállapítható.
Másik esetben, amikor húsipari lánckesztyűk és -kötények javításával az országban más cégek nem foglalkoztak, a sértett fél szakmai körökben kétségtelenül beazonosítható volt. (BH.1993.178.)

Miben áll a jóhírnév?
Abból a célból, hogy kizárólag tisztességes eszközökkel, teljesítménnyel és ne a másik fél lejáratásával lehessen előnyre szert tenni a piaci versenyben, a Tpvt. védi
- a jó hírnevet és
- hitelképességet.
A gyakorlatban a jóhírnévhez tartozik különösen
- a vállalkozás termelési- szolgáltatási színvonala,
- termékeinek, szolgáltatásainak minősége,
- megbízhatósága,
- az a körülmény, hogy kötelezettségeit határidőre teljesíti,
- szavatossági, stb. kötelezettségének eleget tesz,
- rendelkezik a szükséges eszközökkel, forrásokkal, szakképzett munkaerővel.

Lebecsült áruk
A jó hírnév kialakulásához hozzátartozik a vállalkozás termékeinek és szolgáltatásainak minőségi színvonala is. Ha a valótlanság, vagy megtévesztően előadott valós tény kizárólag árura vonatkozik, nem hírnévrontásról, hanem a fogyasztók megtévesztéséről van szó, amely miatt más feltételekkel és eljárási rendben lehet fellépni.

Alapos kritika
A véleménynyilvánítás alkotmányos jog. Ezért a jogsértő is általában arra hivatkozik, hogy „csak” a saját véleményének adott hangot. Ha azonban a közlés nem egyedi véleményt tartalmaz, illetve valótlan tényt, körülményt, adatot tartalmaz, a hírnévsértés megállapítható. A kifejezetten hamis állítások tilosak, de a valóságnak megfelelő információk is csak úgy közölhetők, hogy azok ne legyenek félreértésre alkalmasak, illetve – különösen a szövegkörnyezetet, de egyéb körülményeket is tekintve - ne tűnjenek fel hamis színben.

Szavamra mondom !
Valótlan tény híresztelésekor az elkövető mástól szerzett információt ad tovább. A híresztelő ilyenkor nem védekezhet azzal, hogy a mástól szerzett információt változatlanul vagy jóhiszeműen adta tovább. Mindenkinek meg kell győződnie ugyanis arról, hogy az általa továbbított tények, adatok valósak, ellenkező esetben jóhiszeműsége ellenére is jogsértő lehet.

Körmönfontan
A jóhírnév sérelmére alkalmas az olyan, a sértettel összefüggésbe hozható közlés, amely nyíltan, vagy célzással vagy utalással állít valótlan tényt. (BH 2002.221.) Sajátos esetekben hallgatással, elhallgatással is elkövethető a jogsértés. Ha pl. valaki ellen büntetőeljárás megindításáról adnak hírt, de azt nem közlik, hogy az kedvezően (felmentéssel zárult), a közlés nem alkalmas a valóság teljes megismerésére.

Leleményes konkurencia
A hírnév- és hitelrontás „egyéb” módjaira az 1923. évi versenytörvény kommentárja az alábbi példákat hozza fel:
- Márkacikkek diskreditálása (kizárólag zárt kiszerelésű áruk kimérésével a vevők azon bizalmának megrendítése, hogy az áruk csak zárt dobozokban kaphatók).
- Márkás cikk helyett, felvilágosítás nélkül, más gyártmány kiszolgálása (a vevő azt hiheti a silányabb gyártmány alapján, hogy a cikk minősége leromlott).
- Bármely indokból üzlethelyiségben figyelmeztető tábla elhelyezése oly tartalommal, hogy bizonyos márkás cikket nem tart raktáron („Sidolt nem tartunk.”). Az ilyen indokolás nélküli figyelmeztetés mindenféle találgatásra ad okot és azt a gyanút ébresztheti, hogy a kérdéses terméket minőségi vagy egyéb fogyatékossága, esetleg az előállító vállalatban fekvő erkölcsi okokból zárta ki üzletéből a kereskedő.
- Alapos indok nélküli óvások, figyelmeztetések, hogy valakit a versenytársával össze ne tévesszenek, melyek a gyanusításoknak és ellenőrizhetetlen feltevéseknek szabad utat biztosítanak.
- A versenytársat marasztaló bírósági ítélet versenyeszközül felhasználása, közzététele fizetett hirdetésben, hosszú időn keresztüli napirenden tartása.
- Gyárosok, nagykereskedők önvédelmét szolgáló fekete listára tevés alapos ok nélkül.
- Vevőktől kapott, másokra alaptalanul hátrányos tartalmú köszönőlevelek felhasználása, közzététele.(Ez a közzétevő magatartásaként értékelendő.)

Külön esetcsoport a valóság indokolatlan, szükségtelen, vagy mellőzhető terjesztésében rejlő tisztességtelenség, amikor a tényállítás valóság, de önmagában is hírnévrontásra alkalmas. Pl. annak hangoztatása, hogy a versenytárs börtönviselt, vagy gépkereskedő szakértelmének kétségbevonására alkalmas olyan megjegyzés, hogy „Azelőtt főpincér volt…”.

Hamiskásan
Valós tények hamis színben való feltüntetése leggyakrabban úgy fordul elő, ha – egyébként igaz – tényeket, adatokat az egészből kiragadva csak részben közölnek vagy híresztelnek (pl. csak a versenytársra hátrányos megállapításokat) és ezáltal hamis kép alakul ki, vagy valós tényeket úgy közölnek, hogy azok egész, eredeti jelentéstartalma elvész, a versenytársra nézve hátrányosan megváltozik vagy félreérthetővé válik.
Az 1923. évi versenytörvény magyarázatából említünk olyan eseteket, amelyekben az állított tény megfelel ugyan a valóságnak, de más értelmet nyer. Pl.: ”Nem igen szokott a maga kárára tévedni!” E kijelentés valós, de valótlanságot rejtő tartalma az, hogy a vevői kárára annál inkább megesik ez vele. ”Sok pere van…!” Ezzel arra történhet valótlan célzás, hogy a versenytárs ellen, mint alperes ellen van számos per folyamatban.

Fórum
A jó hírnév és hitelképesség megsértése miatti eljárás lefolytatása a megyei, illetve a fővárosi bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróság – a Tpvt. 86.§ (2) bekezdése szerinti, a sértettnek járó jogorvoslaton túl – jogosult a 78.§ szerinti bírság kiszabására is, amely a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százalékáig terjedhet, a jogsértés jellegétől és súlyától függően. A jogsértés a tudomásszerzéstől számítva hat hónap, de legfeljebb a magatartás tanusításától számított három év alatt elévül.

Az általad beidézett szövegben elsősorban aversenytársak ilyen magatartáról van szó, akik másikról valótlan állításokat közölve próbálnak piaci előnyt szerezni (megszerezni a másik fél vásárlóit) erről érthető, hogy a célja nem a véleménnyilvánítás (egy alkotmányos jog gyakorlása), hanem piaci előny szerzése tisztességtelen eszközökkel, ennek megfelelően lesz ez tilalmas.

A tisztességes verseny védelme, mind az alkotmányból (magántulajdon és magánvállalkozások védelme), mind pedig EUs jogból következik.

A rágalmazás, becsületsértés, stb. más téma, és nem is versenyjoggal kapcsolatos

és konkrét válasz a konkrét esetemre?

MIndenki perelhet mindenkit, ez természetes, még magánszemélyt is. Csak van, amikor nincsen értelme. Ha fogyasztói jogokat sért valamely cég fogyasztói szerződés esetén, s ezt a sértett nyilvánosságra hozza, akkor nehezen perelhető, illetve nehezen veszít. Erre persze ki van találva a BT, hiszen annak határozata már nem nyilvánosságra hozható, hanem kötelező közzétenni. De ez nem jelenti azt, hogy egyéb, folyamatban lévő ügyet nem lehet ismertetni.

Bocs, a konkrét ügyet majd később...

Trysii: Ha pereskedés lesz belőle, akkor nem feltétlenül nyugtat meg az, hogy a pert elvesztik, mert esetleg hosszú időn át bíróságra járhatsz, sokmindenben kényelmetlen és kellemetlen lehet az ügy, függetlenül attól, hogy a bíróság mit mond ki a végén. Pont ezért tarthat vissza sok embert a részükről egy ilyen lépés. Ha kevesebben állnak ki az igazukért, akkor nekik megtérülhet egy bukott per is, neked viszont kellemetlen.

Lehet majd együttműködési kötelezettségre hivatkozva is pereskedni, stb.
Lehet, hogy az APEHnél érdeklődnek, hogyhogy te ügyeda fényképezőgép amikor... Nézzenek már utána adó szempontjából a dolgoknak.

Megnyugtat, ha azt mondom nincs igazuk?

Megírnád PÜ-ben, hogy ezt az adóügyet hogy gondoltad? Nem értem, hogy jön a témához.

Ezzel én is egyetértek. Bármit mondasz vagy írsz akárkiről (személyről vagy cégről), kockáztatod azt, hogy perelhetnek miatta.

Az is igaz szerintem, amit TheElf írt: a Tpvt nem vonatkozik a Te esetedre, felejtsd el.

Egy esetleges per a felperesnek is kockázatos: szvsz. több nyilvánosságot kaphat az ügy, ha perre viszik (mindegy, hogy megnyerik, vagy nem), mint ha csak egy-két fórumban jelenik meg. Te például vásárolnál olyan cégtől, amelyik nemrégiben kártérítésre kötelezte egy vevőjét, mert az nem volt megelégedve velük és ezt másoknak is elmondta? Én biztosan nem...

Valószínűleg ezért van, hogy még nem hallottam arról, hogy egy konkrét panasz nyilvánosságra hozatala miatt pert indított volna a gyártó vagy kereskedő a fogyasztó ellen. (A nyomtatott média, a tévé és rádió esete más, ott gyakoriak a perek, de az sokkal nagyobb nyilvánosságot jelent és ott sem a fogyasztót szokás perelni, hanem a médiát.)

Ha dokumentumokkal alátámasztott tényeket írsz le, akkor végképp nem hiszem, hogy próbálkoznának bármiféle jogi eljárással.

Ha teljes biztonságban akarsz lenni, akkor pedig igyekezz inkább véleményként megfogalmazni az ügyedet (pl. elégedetlen voltam, másoknak nem javaslom...), a vélemény nem nagyon tud hitelrontás lenni, annak szabadsága alkotmányos alapjog.

Ha mégis beperelnek és netán nyernek, akkor kérdés lehet még a szankció. Ismereteim szerint a legrosszabb, ami történhet, hogy helyreigazításra köteleznek. (Bár ismétlem: fogyasztó esetén ilyen esetről még nem hallottam a gyakorlatban.)

Kártérítéshez ugyanis bizonyítaniuk kellene: a felróható magatartást, az okozati összefüggést és a keletkezett károkat vagy legalábbis azok bekövetkezésének objektív lehetőségét (bocs, pontos paragrafust erre nem tudok, de legjobb tudomásom szerint ez a jelenlegi gyakorlat). Ez egy fórumban közzétett hozzászólás esetén szvsz. teljesen esélytelen, tehát maximum az ügyvédi- és perköltséget bukhatod a leges-leges-legrosszabb esetben is.

Utolsó megjegyzésem pedig az, hogy perelni csak személyt lehet, álneves fórumtagot nem. Először tehát ki kellene deríteniük, ki is vagy valójában, bebizonyítani, hogy valóban Te írtad a hozzászólást...

Szóval, írd le nyugodtan, ami történt.

Ezzel így egyetértek. HA egy cég perel, azt a kommunikációs vezetőség is átfutja, s ott elég sok a kockázat.

Valós tények, tapasztalatok leírása nem okozhat ilyen gondokat, perektől valóban félnie csak annak kell, aki tudva valótlan dolgokat ír le. De olyan ezen a fórumon - reméljük - nem fordul elő.

Hiteltrontottam?

Kb 1 hete tettem ezen a fórumon közzé a problémámat (Becsaptak?), a céget értékeltem 1 cégértékelőn is.
Minden amit leírtam igaz, semmilyen nemű valótlan állítást nem tartalmaz. A cég ma felhívott és közölte, hogy beperel hitelrontásért.
A velük folytatott telefonos beszélgetéseinket nem rögzítetem, de a levelezésünket mentettem (miután sokat problémáztak én már a telefonos beszélgetéseinkre is levélben válaszoltam).
Valóban perelhetnek? Van esélyük nyerni?
Kérlek írjátok le a törvényt ami az én esetemben át kell tanulmányoznom.
Lécci segítsetek, ha valaki konkrét tanáccsal is el tud látni, azt nagyon köszönöm előre is.

Valami olyasmi remlik, hogy maganszemely nem tud hitelt rontani, csak jogi szemely. De ebben nem vagyok biztos

A cég nevét töröltem a (becsaptak?) hozzászólásomból, mert perrel fenyegettek, valószínű csak ijesztgettek, mivel minden szó igaz amit leírtam a bíróságig sem jutna az ügy, de inkább kihagyom a hercehurcát.

Amennyiben igazat állítottál, s annak ellenkezőjét nem tudja bizonyítani a cég, akkor semmi esélye nincsen. Az eljárás lényege ugyanis nem az, hogy neki rossz hírnevét keltetted, hanem az, hogy indokolatlanul és rosszhiszeműen keltetted a rossz hírnevét. Amennyiben pedig igazad van, ezt nem tudja bizonyítani.

Szerintem most felültél egy fenyegetésnek - ha tényleg mindenben igazad van.

Az lenne a kérdésem, hogy az szabályos-e ha egy üzletben a termék ára mellé egy másik üzlet árát is kiírja, ezzel bizonyítva hogy ő olcsóbb a versenytársnál?

szerintem ha igaz az az ar akkor nem lehet belekotni.
de ez csak maganvelemeny.ha viszont hazudnak akkor mar mas a helyzet valszeg.

Ezt úgy hívják, hogy összehasonlító reklám és alapvetően nem jogellenes. Eleget kell tennie egy csomó megkötésnek, többek között:
- nem lehet megtévesztő,
- nem sértheti más vállalkozás, márkajelzés stb. jó hírnevét,
- tárgyilagosan hasonlítja össze áruk lényeges és ellenőrizhető tulajdonságait
stb. (részletesen a "reklámtörvény" kiegészítése szabályozza: 2001. évi I. törvény).

Az árak összehasonlítása akkor lehet például megtévesztő és így jogellenes, ha kimondottan olyan termékeket céloz meg, amik a reklámozó boltban olcsóbbak, mint a versenytársnál, miközben a fogyaszók által általában vásárolt árukra vonatkozó árszint nem kisebb. (Tehát ha mondjuk a reklámozónál a félbarna kenyér, a tartós tej és a csirkecomb ugyanannyiba vagy többe kerül, mint a versenytársnál, de ő azzal hirdeti magát, hogy olcsóbbak az árai és ezt azzal "bizonyítja", hogy néhány speciális termék árát leszállítja, majd pl. a müzlis bajor rozscipó, a mézes-vaniliás tejital és a kakashere mellé kiírja az összehasonlító árakat. Ez szerintem kemény, egyértelmű megtévesztés, még akkor is, ha egyébként a kiírt árak valóságosak és ellenőrizhetők.)

Ugyancsak megtévesztő lehet pl., ha az összehasonlított termékek és az esetleges kapcsolódó szolgáltatások csak hasonlóak, de nem egyformák. (Pl. a reklámozó az általa kínált kínai tejport a versenytárs hazai tejporával hasonlítja össze; ha a versenytárs által kínált bútor árában benne van az összeszerelés és házhoz szállítás költsége, míg a reklámozó azért tudja olcsóbban adni a bútort, mert azt a vásárlónak kell hazavinnie és összeraknia.)

Ha ellenben a fogyasztók által gyakran keresett termékek széles körére írja ki a bolt az összehasonlító árakat, amelyek ugyanazokra a termékekr vonatkoznak, az árak a valóságnak megfelelnek (egy adott időpontban), és az adatokat szükség esetén bizonyítani is tudja (fényképpel, katalógussal, tanúkkal...), akkor szerintem senkinek nem lehet kifogása a gyakorlat ellen. Ez nem megtévesztő, nem sérti a versenytárs hírnevét, tárgyilagos, ellenőrizhető, stb.

Szerintem...