Az eset egy állítólag gyógyítási tevékenységet végző, tisztán látó, természetgyógyász-nő működésével kapcsolatos. Budapesten a XVIII. Kerületben a Béke térhez közeli stúdióban volt szerencsém megtapasztalni az alábbiakat.

A "szolgáltatást" végző kb.50 éves hölgy részéről , akihez NEM jártam kezelésre, mivel a manuál terápiát végző férfi kollégája páciense voltam, mégis a hölgy „páciens-barát- gyógyító – agressziójával” , valamint makulátlannak nem mondható üzleti tevékenységével találkoztam. Ezek a következők voltak,több alkalommal a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, az ott forgalmazott gyógyhatású termékek árának fel nem tüntetése, vásárlók könyve sehol, vagy láthatatlan helyen . A szolgáltatás színvonalát illetve a hely szellemét alapvetően a pénz iránti görcs, valamint a férfi kollégája iránt tanúsított féltékenység és függőség kialakítása határozza meg. Így a kezelések alatt többször bekukucskál az elfüggönyözött kezelőbe, a helyhez és alkalomhoz nem illő, módon a melltartó alá betűrt pólóban flangál, hasát-derekát mutogatva. Így aztán nem túl sok kell ahhoz, - fenyegetése alkalmával maga is elárulta „más is járt már így az én stúdiómban!”- hogy a fiatalabb női paciens és a „főnök”-hölgy között feszültség alakuljon ki. A forgatókönyv a következő, először telefonon nem ad időpontot, majd mikor személyesen jelenik meg az ember lánya, jobb híján a kezelés közben gyermekemet illeti elég durva szavakkal, ezután a fizetéskor, a pénzt, majd AKKOR AZ EGYETLEN EGYSZER a nyugtát dobálja, mint kutya elé szokták rosszabb helyeken a vacsoráját. A szóváltás és vélemény nyilvánítás következtében, a következő időpontról értesítés nélkül kiradíroz, majd megérkezésemkor gunyorosan közli, hogy más van helyettem beírva. S mivel a paciens nem futamodik meg, s nem távozik azonnal, szolgáltatóhoz és gyógyítóhoz nem méltó, kultúrálatlan és az emberi méltóságot is sértő, etikailag is elítélhető szavakat enged meg magának . Természetesen a kérdéses időpontra senki nem érkezik, a férfi kollégájával lehetetlen akár két percet is szemtől-szembe beszélni, mivel nem tágít a „testőrt” alakító hölgy. A gondolataimban az első pillanatnyi megdöbbenés után a kíváncsiság kerekedik felül. Mire képes, meddig megy el ez a nő, aki állítólag a gyógyítást és a szolgáltatást választotta megélhetéséül ? Hová lett az a jó értelemben vett alázat, amely a szolgáltatói tevékenységhez szinte elengedhetetlen ?
Belátom, én hibáztam : először amikor választottam, majd amikor az egyre feszültebb helyzet ellenére bíztam a normális szolgáltatói magatartásban.

Igen.
A "természetgyógyászat" elég indefinit dolog, amit már millióan kihasználtak könnyű pénzszerzésre.
Mindenkinek fokozott óvatosságot tudok csak tanácsolni, és egy nagy adag szkepticizmust: ne higgy el semmit, csak a saját tapasztalataidban bízz meg, ha gyógyítókról van szó. (A gyógyító eszközökre, mint fényterápiás lámpák, tisztító lábfürdő, besugárzó eszközök, amuletek, varázspálcák, stb.) is ugyanez igaz.
Ne higgy a szomszédnak/rokonnak/ismerősnek sem, mert ők legalább annyira hajlamosak a hiszékenységre, mint te.

Mondom én, aki Buddhizmust tanulok, Reiki beavatott vagyok, és van egy pár természetgyógyász és egy csontkovács ismerősöm is... szóval első kézből ismerem ezt a szakágat(is).
A "bioenegriás" gyógyítók helyett javaslom, hogy keress egy reiki-klubbot, ahol ingyen és bérmentve kezelnek; ha más jellegű a problémád, tudok én is jó gyógyítót mondani, de nekem se higgy el semmit, csak azt, amit tapasztalsz.

OFF Hú, a reiki, tényleg. Nem hiszek az ilyen dolgokban, de a reiki egy alkalommal meggyőzött. Édesanyámnak nagyon jó érzéke van a másokon segítéshez, több reiki tanfolyamra is járt, torokfájás meg más fájdalmak esetén alkalmazta is rajtunk párszor, hatásosan. Ezt elkönyveltem úgy, mint az érzelmileg közel állók pozitív egymásra hatását, de a reikiben különösebben nem hittem.

Aztán amikor 21 évesen kivették a mandulámat, egy kórteremben voltam három másik korombelivel, akiknek szintén nagy szenvedés volt a műtét (bezzeg a hatéves kislány másnap kolbászos zsemlét rágcsált, míg mi csak hörögni tudtunk ). Szóval velem kezdték a műtétet, majd jöttek sorba 15-20 perces időközönként a többiek is. Anyum a nyakamra tette a kezét, és egyből kevésbé vérzett a torkom és az a borzalmas fájdalom is enyhült, plusz nagyon megnyugodtam. Ez ismerős volt, és nagyon hálás voltam érte. Érkeztek sorban a többiek is, meglehetősen szenvedő arccal, próbáltak túllenni a dolgon. Anyu gondolt egyet, szó nélkül odament és sorban mindegyikőjüknek a torkára tette a kezét és koncentrált, hogy elmúljon a fájdalom és a vérzés. Csak egy-két órája ismertem őket, nem ismerték anyut sem előtte, sőt később kiderült, hogy a reikit sem ismerték egyáltalán, tehát semmit nem tudhattak a dologról. Mégis mihelyst szóhoz jutottak, álmélkodva kérdezték, mi volt ez a kellemes melegség, hogy csinálta anyu, és mondták, mennyire jól esett, elmulasztotta a fájdalmat. Nekem ez bizonyíték. De továbbra is szkeptikus vagyok, még mindig csak a saját anyukámban hiszek.

ON Az ilyen sarlatánokat meg az első kellemetlen élmény után ott kell hagyni, biztosan sokan vannak, akik valódi gyógyító szellemben dolgoznak...

No és persze ingyen van, tehát az nem merül fel, hogy becsapnak a pénzedért.
Régebben évekig jártunk egy művházba, ahol kezeltünk bárkit, aki csak beesett az utcáról, ingyen és bérmentve... hinni nem kell benne, és várni sem kell tőle semmit: ha segít, jó, ha nem, akkor pihiztél egy fél órát, más nem történt.