(firefly @ 2006.03.16, 15:01)

De tényleg, semmit nem lehet tenni ez ellen a zaklatás ellen?
Mivel én nem vagyok jogász, a magam szerény módján kűzdök az ilyen pofátlanságok ellen.
(Megjegyzés: a módszer alapötlete nem az enyém, én is úgy olvastam a Neten.)
Ha olyankor hívnak, amikor nagyon nem érek rá, akkor kérek egy visszahívást olyan időpontra, amikor nem lesz más dolgom (pl. utazni fogok). Általában többet soha nem hívnak vissza ugyanattól a cégtől (ennyit a szervezettségükről).
Ha éppen ráérek vagy mégis visszahívtak, akkor szüret! Remek agytorna, hogyan tudok minél inkább hülyét csinálni ezekből a parazitákból. (Tudom, tudom, sok embernek ez az egyetlen megélhetése, és ők sem örömből csinálják meg minden, de azért én a szúnyogot is agyoncsapom, pedig neki sincs más megélhetése...)
Egy saját példa:
- Szeretném megismertetni Önt a hallókészülékeinkkel...
- Elnézést, nem hallom...
- A hallókészülékeink előnyeit szeretném...
- Ha volna szíves kicsit hangosabban mondani...
(Szinte látom, ahogy felcsillan a szeme.)
- Kiváló hallókészülékeinket szeretném figyelmébe ajánlani.
- Bocsánat, de nagyothalló vagyok, és pont elromlott a hallókészülékem, sajnos nagyon vacak, le kell cserélnem. Meg kell kérnem, hogy jó hangosan beszéljen, mert különben nem értem. Miről van szó?
Stb. Egy ideig rá tudtam venni, hogy ordibáljon a kagylóba, minden mondatát "félreértettem", aztán valahogy megérezte a rengeteg eszével, hogy mégsem belőlem fogja megvenni magának a sarokházat.
Többet nem hívott a cég. (Ez külföldön volt, nem tudom, nálunk szabad-e gyógyászati segédeszközt telefonon keresztül árulni, de a lényeg, hogy alkalmazkodjunk az ajánlathoz.)
Néha ragaszkodnak hozzá, hogy személyesen talákozzunk, mert "csak úgy tudják igazán jól elmondani" a kihagyhatatlan ajánlatot. Ennek sem szoktam ellenállni. Csak kiderül, hogy a következő hetekben a városon kívül dolgozom. Igyekszem kitapogatni, milyen távolra hajlandók eljönni, aztán elküldöm a megfelelő messzeségbe (mondjuk Budapestről Budaörsre). Aztán "elfelejtek" elmenni.

A következő hétre ismét megbeszélünk egy találkozót. Erre sem szoktam elmenni (negyedórával az időpont előtt "közbejön" valami).

Ha még bírja cérnával az üzletkötő, akkor találkozok vele (max. 5% jut el eddig a fázisig).
Szépen végighallgatom, és nagyon érdeklődöm (de semmit nem vagyok hajlandó aláírni). Csak még meg kell beszélnem a feleségemmel, a sógorommal, a tengerimalacommal, úgyhogy hívjon majd jövő héten. A folytatást szerintem kitaláljátok.
Iparágtól függően még be lehet vetni extra cseleket. Pl. nagyon akarok életbiztosítást kötni (úgy értve, miután már eleget szaladgált a biztosítós különböző helyekre és kétszer módosítottam, hogy tulajdonképpen mit is akarok kötni), de az orvosi vizsgálaton mindig "kiderül", hogy folyamatosan szúr a mellkasom, szédülök, és évek óta csúnyán köhögök ("ezért is akarok egy rendes biztosítást doktor úr, mert ki tudja, mit hoz a holnap").

Ezek után pánikszerűen adják vissza a befizetett első havi díjat.
A biztosítási összeget úgy kell belőni, hogy vérvétel azért ne legyen (mint látható, nem kimondottan mazochista alkat vagyok).
De vigyázat: az ilyesmi már kockázatos, pl. nemrég majdnem buktam az első díjat, mert az orvos fütyült rendesen végigkérdezni a listát és hiába köhögtem bármilyen szépen, nem talált rajtam kivetnivalót. De azért ezt is megoldottam (nem küldtem el valami pótlólag kért papírt).
Csak akkor menj bele ilyen játékba,
ha biztosan ki lehet szállni (pl. az életbiztosítás biztonságos, mert bármikor lemondható), mindig nagyon nézd meg a szabályzatot/szerződést.
Remélem, segítettem felderíteni a telemarketing hívások napos oldalát. (Legalábbis szórakoztatóbb módszernek tartom, mint holmi leveleket írogatni.)
Harcolj Te is ellenük.
És jó mulatást!