Sajnos, a mai kereskedelem alapja (a tulajdonosok szerint) az áruk bevétele a listába. Nem az, ami kellene, hogy a megkeresett pénzemért, amit venni szeretnék, azt megfogom kapni! Ne válogassak, azt vehetek amit a tulaj mond, illetve az áruforgalom belistázott. Kit érdekel, hogy azon a környéken mire van szükség, miből lenne nagyobb haszon, hiszen a kiskereskedő sok pénzt fizet, már azéert is, hogy a polcon elhelyezhesse az árut. Ez is a kereskedelmi áruház tulajdonosának a haszna. Ezen kívűl, még ráteszi a haszonkulcsot. Kit érdekel, én mit akarok venni. Ez NEM KERESKEDELM! A pultnál olyan kiszolgálók vannak, akik nem ismerik az árut (minek, azoknak nem kell sokat fizetni, örüljenek, hogy dolgozhatnak)!
Borzalom, hogy idáig jutottunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy nagy német-magyar cég kereskedelmi igazgatónőjével beszélgettem, azt mondta, hogy amit itt nem kapok meg, vegyem meg máshol! Szép nem! Az egyik áruházban (Budaörsön), van egy 19éves osztályvezető, aki egy cikkből 12 db-ot rendelt. Az előző havi fogyás 879 db volt. ÉRT HOZZÁ??????????? Mennyit fizetnek neki. Ez kell a mai kereskedelembe.
A fogyasztóvédelem, miért nem harcol azért, hogy visszaálljon a rend, amit szeretnék (napi cikket venni, pl. tengeri jódozott sót, miért kell rá két hetet várni, a mini pizzalapot, miért nem árulják tovább /csak egy hétig lehetett kapni/). Többet kellen ezekről beszélgetni. Vagy nem?

Egyfelől az üzlet tulajdonosának, a vezetőségnek a joga eldönteni, mibe fekteti a pénzét, mit árul, amíg az adott terméket törvényesen forgalmazhatja. Nem tervutasításos rendszerben működik a kereskedelem. Többféle módon is működhet egy üzlet, és mindegyik módszer lehet nyereséges...

1.) A kereskedő döntően azt tartja amire igény van. A fogyasztó meg fizesse meg az árát
2.) A kereskedő az alapvető igényeket (pl. legyen só, de nem feltétlenül jódozott tengeri só, pláne nem egy adott márka) igyekszik kielégíteni, hiszen ez is jó forgalmat hoz, méghozzá a legegyszerűbb logisztikával, a legkisebb költségekkel, beszerzési árakat, szállítási költségeket igyekszik minimalizálni
3.) A kereskedő nem az árrésből él, a vevőből is csak közvetlenül (0 közeli árréssel dolgozik sok terméken), hanem a beszállító fizet polcpénzt: Számára szolgálat. Ha megveszik az árut, ha nem, a polcért, a személyzetért, stb. fizet a beszállító.
4.) A kereskedő azt veszi ami éppen olcsó, és sokan úgyis elmennek az akciók miatt, és így is jól megélnek "hihetetlenül alacsony árak mellett"
5.) Sajátmárkás termékekre épülő szélesebb választék
6.) Specializált boltok... (csak prémium kategóriás termékek, vagy sajtból van ott nagyobb választék, vagy...) ahova ezért térsz be.

nem hiszem, hogy jó lenne, ha az egyen elképzelésekhez alkalmazkodnál