Nyílt levél a Magyar Telekom NyRt. / T-Home illetékeseihez.

Tisztelt T-Home!

Ma volt az ötödik (és egyben utolsó) kísérletem arra, hogy az Önök III.ker. Kórház u. 6-12 alatti ügyfélszolgálati irodáján megpróbáltam egy egészen apró, kábel tv és telefon előfizetési/szerződéssel kapcsolatos kérdésre választ kapni.
Leírom az alkalmakat, amikor - sikertelenül - megpróbáltam Önökkel ügyfélként szóbaállni, pontosabban: elérni, hogy Önök mint fizető ügyfelükkel - szóba álljanak velem.
Olvassák el, higgyék el: megéri!
Ha nem Önök lennének az egyik szereplő, bizonyára jót mulatnának a dolgon. Én is ezt tenném, ha nem én lennék a másik szereplő.
Tehát: először cca. 2 hete próbáltam a színük elé járulni, hétfői napon úgy 14 óra tájban. Letéptem a 170-es sorszámot. Láttam, hogy az ablaknál 158-nál tartanak, hát helyet foglaltam.
Az 5 asztalból felváltva, hol 2 hol 3 ablaknál folyt „ügyintézés”, ám – mint ahogy már korábban is gyakran megfigyeltem: egy asztalnál folyamatosan - noha váltott ügyfelekkel – olyan „ügyintézés” folyt, ami alatt a kijelzőn nem világított semmilyen sorszám, azaz : ANNAK az ügyfélnek NEM kellett sorszámot nyomtatni.
Megjegyzem Magyarországon ettől a jelenségtől nekem már a szemem sem rebben! Mint jól idomított rutinos ügyfél, régen tudom már: minden hivatalt játszó szolgáltató vállalatnak vannak olyan ügyfelei, akik egy kicsit EGYENLŐBBEK mint a többi.
A lényeg: 1 óra alatt a sorszámok szépen (lassan) eljutottak a 169-esig, amikor a 169.számú ügyfél is elbúcsúzott, (azaz: én következtem volna sorra), a velem szemben ülő hölgy (megj: szemeiből csak úgy sugárzott a végtelen ostobaság és kelletlenség), maga elé tett egy rakás papírt (olyan 6-8 cm vastagot), és elkezdett rajtuk adminisztrálni, olvasgatni, aláhuzogatni, pipálgatni stb. ahogyan ezt jóféle magyar hivatalokban szokás, szemben ülve a soron következő és immár egy órája várakozó ügyféllel.
Eközben az orrom előtt a kijelzőn tovább vigyorgott a 169-es sorszám, és nekem úgy tűnt: halkan röhög is rajtam egy jót…

Nos mivel nálam elvi kérdés, hogy egy óránál tovább nem vagyok hajlandó előszobázni egyetlen hatóságosdit játszó szolgáltató vállalatnál sem (a saját pénzemért cserébe), tehát akkor láttam elérkezettnek az időt arra, hogy felálljak és – összeszedve romokban heverő önérzetem maradékát – megszégyenülten elkotródjak!

Néhány nap múlva, sátáni tervet eszeltem ki: kijátszom ennek a a sóhiv…akarommondani ügyfélszolgálati irodának az éberségét, és: REGGEL MEGYEK!!! 8 órára, amit nyitási időpontként az ajtón feltűntettek, gondoltam: hátha mások nem olyan koránkelők és akkor… ollalla…
Meg is tettem, meg én! A következő szövegű fehér A/4 es papírlapot találtam az ajtón (talán egyenesen nekem címezve, de lehet hogy erre – talán a megemelkedő vérnyomásom miatt - rosszul emlékszem…):
„ Technikai problémák miatt irodánkban 2009 jan….-án 8 és 12 óra között ügyfélfogadás nincs!” ennyi!

Ennek megfelően természetesen: ajtó zárva, sehol egy lélek! Kissé malíciózusan megállapítottam, hogy ezúttal legalább igazat írtak… ügyfélfogadás tényleg nincs!

A harmadik alkalom a rákövetkező napon volt, méghozzá ismét reggel. Hurrá! Az ajtó nyitva! Rajtam kívül csak két ügyféljelölt! Repesett a szívem az örömtől, ma tényleg az ügyintéző színe elé járulhatok! Ám amint elkezdtem a sorszámosztó automatéval bírkózni: hozzám lépett egy matróna, és rámrivallt, kárdezvén:
- Segíthetek valamiben?
- Mondtam: köszönöm, elboldogulok magam is.
Ámde kiderült: nem addig van az, nem oda Buda! Az élemedett hölgy közölte:
Nem működik a számítógép rendszer, az ügyintézők csak jótanácsokkal tudnak szolgálni, érdemi ügyintézéssel nem.
Nos – miután magamban megállapítottam, hogy jó tanácsokkal jövő húsvétig jól el vagyok látva, hát ismét lesütött szemmel elkullogtam.
Utána két napig töprengtem: hogyan járulhatnék mégis a nagyhatalmú T-Home ügyitézőinek színe elé? Honlapjukon megkerestem egy másik ügyfélszolgálati iroda címét. Találtam is egyet, a XI. ker.Budafoki út 103 - 107. alatt! Hurrá! Következő héten dolgom van azon a környéken, tehát – rajta! Egyszer – győzni fogok!
Úgy is lőn! Szokásos procedúra, sorszám, mindössze cca. 10 perc várakozás és…mire elmondtam mit is akarok, kiderült: igaz ugyan, hogy hogy ez is T-Home, meg az is T-Home de azért a két ügyfélszolgálat nem egészen ugyanolyan, csak egy kicsit! Ez – egy egészen másféle téhóm… Az intéznivalóm egyik fele itt is lehetséges, de a másik fele nem! Azt csak a T-Kábelnél lehet és ez ugye…hiába értetlenkedtem, hogy a papírokon is csupa téhóm van, meg odakinn a bejárat felett is téhóm: azért titokban az egyik ilyen, a másik meg amolyan, de ezt azért nem kötik az ügyfél orrára, mert hova is jutnánk…?
Szóval: vagy a Kórház utca, vagy – semmi!
A kör bezárult, a kígyó a saját farkába harapott.

Nos aznap délután azért még egyszer elsétáltam a Kórház utcai irodába (mint írtam az elején: ötödik kísérlet…) ezúttal 165 – ös sorszámot nyomtattam magamnak, a kijelzőn 148…természetesen minden úgy mint máskor, belértve azt az egy, sötét kijelző mellett, ügyintézést végző asztalt is, a megszokott „egyenlőbb” ügyféllel, szóval minden úgy, mint általában. Vele együtt három asztalnál ült ügyintéző. Fegyelmezetten ültem mintegy 20 percig, ez idő múltán még mindig UGYANAZ a három ügyfél „ügyintézett”, mint amikor bementem, és előttem még mindig több mint 10 várakozó! (Azt azért észrevettem, hogy közben néhány várakozó már elment!)
Beismerem töredelmesen: ezúttal nem vártam ki az obligát egy órát. 20 perc után fejveszett pánikba esvén – elmenekültem.

Egyúttal szent fogadalmat is tettem: soha többé! Ha valahol az utcán meglátom kiírva hogy TéHóm: átmegyek a másik oldalra.

Budapest 2009. február 8. Közreadta: Forvájz

A hivatalos ügyeidet (pl. szerződés felmondása... ) tértivevényes levélben is intézheted, arra legalább kötelesek 30 napon belül ugyanígy válaszolni...

Köszönöm a választ kedves Blade. Ám mi a teendő, ha KÉRDÉSEIM vannak, amire - célszerűen azonnali, interaktív módon - választ várok (várnék), és ennek függvényében kívánom eldönteni, hogy milyen intézkedést tegyek? Azaz: módosítsam a szerződést, felmondjam, esetleg van egyéb lehetőségem is?
A 1298 - as telefont már többször próbáltam. A call-center automatájával nem vagyok képes megbírkózni, a menü állandóan ugyanoda visz vissza, a "beszélgetés ügyintézőnkkel" opció pedig ugyanolyan kivárhatatlan, mint az ügyfélszolgálat, ráadásul ez(!) még pénzbe is kerül! Noch dazu: a T-Com - ot gazdagítja!!!
Szóval: egyelőre marad a kafkai feeling...azaz: egyszerűen képtelen vagyok elérni, hogy szóba álljanak velem.
Persze - a szerződést egy levélben, valóban bármikor felmondhatom. Csak még nem vagyok abban biztos, hogy ezt akarom.
És a téhóm nem segít...

-a 1412-ot probald
-9h elott
-17h utan
-T telefonrol ingyenes hivni

Köszönöm a választ kedves asdf!
A 1290-as szám IS oda irányítja át a hívást. A 9 - előtti vagy 17 - utáni hívást még kipróbálom, köszönöm atippet. Üdv. Forvájz. java script:emoticon(':naughty:',%20'smid_24')

No és még annyit, kedves Blade és kedves asdf: a jó tanácsokat természetesen köszönöm. Ám ti valóban úgy találjátok, hogy a T-Home - és az ügyfelei viszonyában minden rendjén van?
Egy szolgáltatónak, aki ráadásul igen busás áron megfizetett szolgáltatást nyújt: így kell "kezelnie" az ügyfeleit, akiknek a pénzéből él?
Szóval: CSAK az itt a kérdés, hogy nekem milyen "trükköket" kell alkalmazni, ahhoz, hogy a telefon és kábeltévé szolgáltatóm egyáltalán "leüljön velem", hogy néhány kérdésemre választ kaphassak?
Nos - ez a fő probléma, amire - úgy tűnik: ebben az országban és az én életemben talán már sohasem fogok választ kapni!

Nem érzem magam felelősnek a Matáv ügyfélszolgálata miatt.
Röviden csak annyit akartam mondani: nem kötelesen bármilyen normáknak is megfelelni, és ha nem tetszik, mehetsz másik szolgáltatóhoz. Nem fogsz olyan érdekképviseletet találni ebben az országban, ami ezen jottányit is változtatna - eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Kedves Blade! Sajnálom, ha esetleg félreérthetően fogalmaztam volna. Természetesen a te "felelősségednek" még a gondolata sem fordult meg a fejemben soha.
Azt mondod: nyugodjunk bele, és fogadjuk el, hogy egy szolgáltató cég belénk törli a cipőjét?
Legalább, ha az időnk engedi, legalább gyalázzuk egy kicsit a matávot egymás vállán sírva! Ez - ha mást nem is, legalább a háborgó indulatainkat megnyugtatja - egy kicsit...ha... Ki tudja, egyszer talán a matávhoz is eljuthat. A remény hal meg utoljára...
Bye-bye!