Június elején lakásfelújításba kezdtünk, melynek befejezéseként, június 22-én vásároltunk néhány bútort a KIKA áruházban. Egészen pontosan 2 db. kinyitható heverőt. Direkt olyan heverőket választottam, amik éppen raktáron voltak, és a bútorhuzaton sem kellett változtatni, különben 8-9 hetet várhattam volna a heverőre. A bútor vételárán (darabonként 60.000. és 70.000.-ft) kívül 13.500. ezer forintot kellett még kifizetni a szállításért (a Lehel utcai KIKA áruháztól öt percnyi gyaloglásra lakunk!!!), mert mint az eladó hölgy tájékoztatott, a Budaörsi raktárról hozzák ki a heverőt (?), de mint mondta, ha sokallom az összeget, és el tudom másként intézni a szállítást, akkor egyénileg szervezzem meg. Mondtam, hogy sajnos nem tudom megszervezni, hacsak a hátamon nem cipelem haza a heverőket, így aztán kifizettem a 13.500.- forintot, ami szerintem felháborítóan magas összeg. Ezen felül az egyik heverő összeszereléséért még 6.000 forintot kellett előre kifizetnem, vagyis fél óra leforgása alatt megszabadítottak 150 ezer forinttól. Két nap múlva június 24. kiszállították a megvásárolt heverőket, ám örömünk nem lehetett teljes, mert mint kiderült az egyik heverőnek az alja a szállítás során megsérült, egész pontosan beszakadt az ágyneműtartó fenéklemeze. Felvettek egy jegyzőkönyvet, „fenéklemez törött” jelzéssel, mondván hogy ezzel menjek be az áruház reklamációs részlegére. Ezt meg is tettem két nap múlva. Megkerestem a reklamációt, ahol természetesen senki nem tartózkodott éppen, majd kb. tíz perces várakozás után előkerült egy hölgy, aki miután elmondtam mi járatban vagyok, közölte, hogy már megkapták a papírokat, várjak türelemmel, kb. 6-8 héten (?) belül jelentkeznek. Megadtam az összes elérhetőséget, mobil és vezetékes telefonszámot, lakcímet, majd mint aki jól végezte dolgát, távoztam.
Eltelt két hónap, és szeptember közepén eszembe jutott, hogy nekem valami elintézni valóm van a KIKA-val. Miután nem jelentkeztek, telefont ragadtam, és próbáltam elérni a reklamációs részleget. Hosszas tortúra, többszöri félrekapcsolás után végre sikerült elérni egy illetékest, aki felvette ismét az adataimat, és közölte, hogy másnap visszahívnak. Nem hívtak. Én hívtam őket. Újabb telefon, újabb félrekapcsolás, újabb várakozás, újabb illetékes, újabb adatfelvétel, újabb ígéret a visszahívásra. Nem hívtak. Én hívtam, újabb várakozás, újabb illetékes.......stb. stb. És ez így ment két teljes hétig. Ekkor azért már úgy éreztem, indokoltan kezdek ideges lenni, és ezen a ponton elbizonytalanodtam, hogy vajon megéri-e az a kis hasadás a kanapé ágyneműtartójának a fenekén ezt a tortúrát, hiszen a kanapé ettől még vígan használható. De ha már belekezdtem! És különben is garancia van a kanapéra, valamint úgy érzem, jogom van ahhoz hogy a kifizetett, nem kis összegekért cserébe hibátlan bútort kapjak. Legközelebbi hívásom alkalmával már valami vezetőfélét kértem. Kapcsolták. A hölgy sajnálkozott, hogy a kolléganő beteg, de tudnak a dologról, és majd jelentkeznek. Ez így ment október közepéig, amikor kaptam egy levelet, feladója egy bizonyos POS Hungária Kft., akik tájékoztattak, hogy október 21-én a délelőtt folyamán kijönnek és megnézik az általam bejelentett hibát. Mint a levélből kiderült, ez a cég amolyan „pártatlan” félként működik közre az ilyen reklamációs esetekben, miután a gyártó nyilvánvalóan nem vállalja a felelősséget a szállítás közben bekövetkező sérülésekért, ugyanakkor a KIKA sem. Valakinek mégis kell, miután a vásárolt bútorokra garanciát adnak. Így aztán ehhez a céghez továbbítja a KIKA a reklamációkat, ők kimennek, felmérik a bejelentéseket, és ha lehet, a helyszínen megjavítják a terméket, és mint mondták nagyon sok munkájuk akad. Természetesen, ők sem jöttek pontosan a megígért időpontban, azaz október 21-én. Rájuk telefonáltam, szokásomhoz híven. Elnézést kértek, de a kolléga, akinek jönnie kellett volna, beteg lett, és nem volt aki helyettesítse, de ha megfelel az időpont, akkor november 4-én jönnének ismét. Nem jöttek, viszont ezúttal felhívtak, hogy 13-án jönnek. És így is lett.
Minden jó ha jó a vége, négy hónap, több tucat telefonhívás, és nem kevés bosszankodás után, november 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor, talán a csillagok szerencsés konstellációja folytán, a POS munkatársa megjelent, kezében egy méretre vágott funérlemezzel, mellyel lecserélte a kanapé behasadt ágyneműtartójának alját, természetesen nem ingyen, de ezt már csak félve merem megemlíteni, hiszen végső soron heppi enddel végződött a történet.
Ezek után mégis azt kell mondjam, hogy rossz szájízzel gondolok a KIKA áruházra, és nem igazán értem hogy egy ilyen nagy (nevű) áruház hogyan engedheti meg magának a vásárlók ilyen fokú negligálását, a segítőkészség teljes hiányát. Hiszen ha az ember nem kis összegeket hagy az üzletben, azt azért cserébe elvárná, hogy ha hibás árut kap, akkor udvariasan foglalkozzanak a jogos reklamációjával, függetlenül attól, hogy ki a felelős a bekövetkezett kárért. Nyilván nem a vásárló. És innentől fogva engem, mint vásárlót, őszintén szólva cseppet sem érdekel ki a felelős, engem az érdekel, hogy a pénzemért vásárolt árut gyorsan, és udvariasan kicseréljék, vagy megjavítsák, és nem azt várom, hogy rácsapják az orromra az ajtót. Én a jövőben, biztosan le fogok beszélni mindenkit arról hogy elkövesse azt a vakmerőséget, hogy a KIKA áruházban vásároljon, és magam sem fogom ezt a hibát többé elkövetni.
Végezetül pedig javasolnám az áruháznak, hogy a KIKA mozaikszóban cseréljék fel a betűket, hogy megkapják azt a szót, ami tartalmában leginkább kifejezné az áruház vevőkkel szemben tanúsított színvonalát.
Üdvözlettel:
Nagy Gyöngyi