Kedves és Tisztelt Fórumozók!
Ez a történet a nyáron esett meg velem. Kérlek Benneteket, Fórumozók, ne hagyjátok, hogy Veletek is megessen valami hasonló. Mivel az ilyen esetek sajnos nem egyedülállóak, ezért úgy gondoltam, a Fogyasztóvédelmi Fórumon közzéteszem a történteket. Szerintem egyáltalán nem jelentéktelen eset.
2009. június 11-ikén délelőtt az Örs vezér téri metróállomáson az ITON Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a BKV Zrt. egyik, jegyárusítással foglalkozó viszonteladói partnere) által üzemeltetett jegyárustó pultnál elkértem az eladótól a Vásárlók Könyvét. Az eladó ezt először kerek-perec megtagadta, mondván, hogy én nem vagyok vásárló (sic!). Csak igen nehezen értette meg, hogy egyrészt a „vásárló” fogalmát nem az eladó határozza meg (ezzel a sajátos, már-már tréfás felfogással másutt is találkoztam, hasonló helyzetben...), másrészt ő nem teheti meg, hogy a Vásárlók Könyvét nem adja a kezembe, ha kérem. („Ne tartsam fel a sort”, és hasonló kifogásokkal, meg persze ostoba és sértő megjegyzésekkel próbálta „kézben tartani az ügyet”.) Beírtam az észrevételemet, de a bejegyzésem nekem járó másolati példányát nem kaptam meg.
Amikor két héttel később, június 26-án, péntek délelőtt a feleségemmel sorban álltunk jegyért a jegyárusító kocsinál, és a jegyeladó hölgytől jegyvásárlás után kértem a korábbi bejegyzésem másodpéldányát, a Preventiv-Security Biztonsági és Tanácsadó Zrt. egyik vagyonőre odalépett hozzánk és engem szabályosan kilökdösött a sorból (ha létezik az ilyesmire „szabály”... Talán szabadalmaztatni szerette volna az egyszemélyes „sün! sün!” akciót, s a szabadalmaztatás előtt ezt kívánta begyakorolni velem? Ki tudja – a biztonsági őrök útjai kifürkészhetetlenek...). A vagyonőr láthatóan igen ideges volt, és „intézkedés” közben eltakarta előlem az azonosítóját. (Tudomásom szerint a magát intézkedés közben azonosíthatatlanságba burkoló vagyon- és biztonsági őr szabályellenesen jár el. Hiszen ha vagyonőrünk az adott esetben a jogszabályok szerint járt volna el, akkor ugyan miért kellett eltitkolnia intézkedés közben az azonosítóját? Valami nem stimmel itt...). Én közben megpróbáltam az eladónak elmagyarázni, hogy a Vásárlók Könyve szigorú számadású bizonylat (nyomtatvány), ezért nem érdemes szabálytalanul eljárni vele, de sajnos sem ő, sem a vagyonőr nem értette, hogy miről van szó. Az eladó eltette a Vásárlók Könyvét a pultról. Erre ő levette a pultról a Vásárlók Könyvét a bodegáról és eltette, s ezt követően már azt állította, hogy a másolatot odaadta nekem. Ez nem igaz (akkor nem kértem volna tőle). Mindez tehát június 26-án, de. 10.20 és 10.45 között történt az Örs Vezér téren.
A következő kérdések merültek föl bennem az eset kapcsán:
1.Miért kell nekem eltűrnöm, aki ha tömegközlekedéssel bemegyek a városba, és ezért min. 1000 forintot költök BKV-menetjegyre, hogy amikor a BKV viszonteladójának a pultjánál állok, odajön valaki, aki „vagyonőrnek” adja ki magát, és engem lökdösni, taszigálni kezd? Ez a fuvaroztató utasbarát szolgáltatáscsomag része? Ilyen kis kalandokat kap az ember a pénzéért, fizikai mellett időutazáson is részt lehet venni – el lehet jutni abba az időbe, amikor alapbeállításban az ember (default setting) még a fán vala, állatként. Külön öröm, hogy nem kell ezért felárat fizetni, hanem benne van a jegyárban.
2.Mit gondoljunk arról a cégről, amelyik egy olyan vállalkozással szerződik viszonteladói partnerségre, amelyiknek az alkalmazottja képtelen annak belátására, hogy ma, Kádár János és az ő szocializmusának halála után 20 évvel egy Vásárlók Könyve nevű dokumentummal nem jó játszadozni? Mit gondoljunk egy olyan cégről (a BKV Zrt.-ről), amelyik olyan biztonsági és vagyonőrt tűr meg a saját területén, aki kommunikációra elsősorban a testbeszéd említett fajtáját használja? Pontos felmérések híján nem vállalkoznék annak megítélésére, hogy a BKV Zrt. (felső) vezetése körében mekkora mértékben van elterjedve a gondolkodás nevű tevékenység, így a legjobb, ha magunknak tesszük fel a kérdést: honnan származnak a cég működéshez szükséges bevételei (szerintem főleg az utasoktól, akik jegyvásárlás és adófizetés révén tartják el az esetenként őket taszigáló vagyonőrt megtűrő, sőt alvállalkozón keresztül foglalkoztató közlekedési vállalatot). Szóval én itt némi ellentmondást észlelek. (A közelben, kb. 5-6 méterre állomásozó BKV-ellenőrök – voltak vagy öten – mindezt végignézték, és még a kifejezett kérésemre sem jöttek a segítségemre. Utasbarátság, igaz? Mit gondoljunk arról a cégről, amelyik a fent ismertetett esetből jól láthatóan halmozottan buta, valamint viselkedésképtelen emberre bízza alvállakozója vagyona és biztonsága őrzését? (Én nem bíznám a vagyonomat egy ilyen emberre, az biztos.) Egy ilyen „vagyonőr” elriasztja az ügyfeleket (értsd: a jegyvásárlást fontolgató utasokat), ami bevételcsökkenéshez, végső soron pedig a cég – nehéz küzdelmek és kemény munka árán megszerzett – üzleti pozícióinak elvesztéséhez vezethet. Hiszen kinek lenne kedve ott vásárolni, ahol a vagyonőr ellökdösi a sorban álló vásárlót? Helyezkedjünk egy kicsit a többi vásárló helyébe! Mit észlelnek (látnak) ezek a vásárlók? Hát ugye azt észlelik, hogy egyszer csak dulakodás van a pultnál. Ez nem vet jó fényt az üzletre, amelynek menete ettől bizony lanyhulhat.
Megteheti ma Magyarországon egy vagyonvédelmi cég, hogy egy az alkalmazottja megengedhetetlen és erőszakos viselkedését felrovó megkeresést figyelmen kívül hagyjon - hogy a sok feltoluló kérdés közül itt most csak egyet tegyek fel? A Preventiv-Security azt válaszolta nekem, hogy nem felel meg a valóságnak, ahogy én leírom a történteket, és az emberük jogszabály szerint járt el. Az ITON Kft. ügyvezetője szerint én nem vagyok vásárló, ezért az ő alkalmazottjuk is jogszerűen járt el. Hm.
Csernisevszkij nyomán egy ma kevésbé népszerű szerzőt, Lenint idézem: Mit lehet és érdemes ilyenkor tenni?
Üdv,
Otovszky Elemér