Na most megtörtént a békéltetés (kicsit messze van, Kőbányán). És láss csodát: a Cég képviselője késve bár, de megjelent!!! Sőt, állítólag válaszoltak is írásban a békéltetők megkeresésére - persze a levél "sajnos" nem ért oda időben (persze, állítólag nekem is küldtek már levelet, benne a varázskönyv bejegyzés másolata, sosem kaptam meg...), de személyesen átadták.
A dolog szépségét az adja, hogy olyannyira egyértelmű az ügy, hogy a háromtagú tanács nem is tudta sokat ragozni. "Garanciajegy" van (a szervíz-nagykertől, bf kft nevére

), bár nem lett volna kötelező adni, ennek a gariidején belül adtam be, elismerték, hogy javíthatatlan, nem akarom levásárolni, mert megrendült bennük a bizalmam (de még mennyire!) --> pénz visszajár.
Szóval kicsit késett a srác, addigra már le is beszéltük a dolgot a békéltetőkkel

, erre jött, hozta a papírját, mely szerint ők ragaszkodnak ahhoz, hogy részükről 1 év jótállás volt, ez lejárt már, az új garipapírt pedig a szervíz-nagyker adta, ezért ők mossák kezeiket, menjek a nagykerhez.

A békéltetők türelmes emberek, megkérdezték, mégis hogy gondolják ezt, hiszen ők szerződéses viszonyban állnak a szervíz-nagykerrel, természetes, hogy ő javítja nekik a cuccokat, attól még én csak halékkal kötöttem szerződést, a szervíz-nagykerrel nem. És ekkor jött az adu ász, figyeljetek: de hát mi nem kötöttünk szerződést a szervíz-nagykerrel, mert hát az ő jótállási jegyük alapján megy a javítás!

(ezek a smileyk a békéltetők meg én...) Az elnök próbálta rávezetni a dologra:
de hát kérem, akkor önök puszta szívjóságból árulják az ő termékeiket, üzleti haszon nélkül?!
bf: Nem, persze nem feketén megy a dolog, hát megvesszük a nagykertől, ők adják a saját garijegyüket, rátesszük a hasznunkat, aztán így eladjuk az embereknek.
bt: na de hát akkor létrejön egy szerződés a nagykerrel, nem?
bf: hát, ha a számlát annak tekinthetjük, akkor igen...
én: ááááááááááááááááááááááááá, nem lehetnek ennyire tudatlanok, nem hiszem el...

És mégis, sőt le is írták, az ügyvezető aláírásával!
Szóval ennél a sokmilliós tőkéjű, üzlethálózattal és franchise rendszerrel rendelkező cégnél egyszerűen NEM TUDJÁK, hogy a nagykertől árut venni, illetve azt eladni egy emberkének az mind szerződés, és NEM TUDJÁK, hogy a vásárló és a szervíz között nincsen szerződéses kapcsolat, és a szervíz az ő "közreműködőjükként" jár el, ezért ők felelnek a tevékenységéért vásárló felé. Hihetetlen, nem tudtam, sírjak vagy nevessek...
Egy pozitív dolog volt az egészben: ezek szerint nem rosszindulatból ellenkeznek, csak egyszerűen jó pár éves működésük alatt nem sikerült még egyetlen jogásszal sem beszélniük, aki elmondta volna nekik, mit jelent az, hogy szerződés meg jótállás. Állítólag ez az első ilyen ügyük! Hát hogy működhet így egy vállalkozás?!
Ráadásul megtudtam, hol teszik közzé a döntést, ha 15 napon belül nem fizetnek nekem: Kosár c. fogyasztóvédelmi lap, Kereskedelmi- és Iparkamara lapja és internetes oldala. Hát be is fogom linkelni minden számteches fórumra, ha nem viselik jól magukat, ez biztos.
Szóval, emberek, menjetek el békéltetésre, ha másképp nem megy a megegyezés! Ingyenes, gyors, szakszerű, és legrosszabb esetben is van egy plusz érved a bíróságon.

szerk: A békéltetők megerősítették, hogy a sokszori javítás és az elhúzódó ügyintézés elég indok lehet a szerződéstől való elálláshoz.
szerk2: Azt nem is írtam, hogy ha (helytelenül) azt állítják, jótállásra már nem kötelesek - akkor adják vissza a pénzem szavatosság alapján...

De ez nyilván valami egészen új és ismeretlen dolog lenne számukra.