Nyilvánvalóan vissza lehet az indoklás nélküli elállás lehetőségével. Ezt gondolom, a rendelet alkotói is tudták. Az a kérdés, hogy a vásárlók hány százaléka használja az on-line boltokat „kölcsönzőnek”. Amint már írtam, szerintem ez nem életszerű, mert
- a postaköltséget visszafelé a fogyasztónak kell állnia, tehát nem ingyen van, hetente elmenni a postára sem tartozik a legtöbb ember hobbijai közé.
- a kereskedő azt szolgál ki, akit akar, ezért ismételni elég nehéz a mókát.
Lehet, hogy a kereskedőknek más a tapasztalata, érdekelnének az ezzel kapcsolatos konkrétumok. (Lehetőleg nem egy-egy eset vagy anekdota, hanem például előfordulási gyakoriság.)
Ti úgy látjátok, a jog túlságosan védi a fogyasztót, én pedig ellenkezőleg, szerintem a magyar kereskedők átlagos szavahihetőségét és tisztességét figyelembe véve nem eléggé védi.
Én például szinte semmit nem veszek on-line. Nem azért, mert egy elmaradott, konzervatív alak vagyok, hanem azért, mert
a 17/1999 kormányrendelet ellenére nem látok elég biztosítékot arra, hogy ne fázzak rá rendszeresen. Próbálkoztam eleinte, rosszak voltak a tapasztalataim. Mára csak a Vatera maradt (ott legalább látom mások véleményét) és egyes ételfutárok.
Ezzel nem vagyok egyedül. Lásd például a GKIeNet felmérését, 2007-ből, idézem:
„Az internetes vásárlás elterjedésének egyik legfőbb akadálya az alacsony penetráción kívül a fogyasztói bizalom hiánya.” Például az összes előrefizetés aránya (bankkártya, banki utalás) 5% körül volt. A többiek készpénzben, átvételkor fizetnek. Szerintem teljesen indokolt: a legtöbb vásárló nem paranoid, de nem is buta.
Általános tapasztalataim az internetes kereskedelemmel a következők:
- Gyakran nem érkezik meg határidőre az áru.
- Rendszeres, hogy a honlapon szereplő áruk jó része valójában nincs készleten. (Pl. megrendelek egy csomó tételt, amelyeknél már a postaköltséggel együtt is megérné a vásárlás. Aztán megkapok belőle egyet-kettőt – a postaköltséget hozzáadva így a bolti ár kétszeresét fizetem.)
- Az áruk minősége gyakran silány. (Pl. étteremben még nem sikerült drótdarabot vagy zacskót találnunk az ételben. Az egyik ételfutár egyszer egy kemény műanyag huzaldarabot hozott az étellel. Még jó, hogy a kicsi gyerekünknek volt annyi esze, hogy nem nyelte le. Reklamáltunk, elnézést kértek, küldtek egy desszertet kárpótlásul, majd az eset nemsokára megismétlődött: akkor a levesben lévő nejlonzacskó-darab volt a nyeremény - ezen már elkezdett fulladozni a kicsi. Total Food a cég neve.)
- Az „elnézést kérünk” kifejezést a kereskedők általában nem ismerik. „Elfelejtenek” értesíteni a várható késedelemről és a készlethiányról.
Úgyhogy
amit kinézek az Interneten, azt inkább elkocogok személyesen átvenni. Legutóbbi, tipikus példa: www.libri.hu. Fél áron kínálják Szinetár Csaba Pókok című munkáját. Lazúrdeák rutinos, nem dől be a „majd elküldjük” maszlagnak, elmegy a Libri áruházba érte (szerencsére pár sarokra van a munkahelytől). Minő meglepetés!
A könyv nincs készleten. És raktárról sem tudják megrendelni. Elbeszélgetek az áruházvezető nőcivel, hogy legyenek olyan drágák, vegyék má’ le az Internetről, amiből nem tudnak kiadni a vevőnek. Ezzel vége is lenne részemről, de felajánlja, hogy megszerzik a könyvet a kiadótól. Megadom a telefonszámomat, és csodák csodája, egy-két napon belül hívnak, hogy mehetek a könyvért. Kell-e mondanom, hogy a kasszánál megpróbálták a teljes árat felszámítani? Nem mintha belerokkannék a plusz ezresbe, de nehogy má’ a nyúl vigye a puskát. Ez hetekkel ezelőtt volt.
A könyv azóta is ott van a honlapjukon, továbbra is akciós áron. Pókok könyvEz a helyzet 2008-ban Magyarországon.
Természetesen mindenki álmodozhat arról, milyen jogszabályok lennének igazságosak. Ha rajtam múlna, persze másképp néznének ki:
- Az indoklás nélküli elállás lehetőségét lehet, hogy megszüntetném. Van benne valami, hogy igazságtalan. Természetesen hibás teljesítés esetén (nem a leírásnak megfelelő áru) továbbra is a kereskedőnek kellene állnia a cserével / javítással kapcsolatos teljes többlet költséget (posta stb.).
- Fogyasztói szerződések esetén betiltanám a telefonon történő üzletkötés minden formáját, kivéve egyes meghatározott, kis értékű áruk és szolgáltatások esetén (pl. ételkiszállítás adott értékhatárig). Bármiféle szerződés csak akkor lenne érvényes, ha a fogyasztó az összes szerződéses feltételt bizonyítottan, írásban vagy e-mailben megkapta és a szerződést visszaküldte. (A cégek közötti szerződésekre ez nem vonatkozna.)
- A kereskedők kötelesek lennének konkrét határidőket vállalni a kiszállításra. (Pontosabban postára vagy futárhoz átadásra, ha nem saját futárszolgálattal viszik ki az árut.) Az „5-10 munkanap” jellegű feltételeket tiltanám, megszegőit fogyasztóvédelmi bírsággal büntetném.
- Kötelező minimum kötbért vezetnék be késedelmes teljesítésre (pl. a vásárlás értékének 0,5%-a naponta) és a kereskedőnek a szerződéstől való elállására (pl. a vásárlás értékének 25%-a). A kettő összeadódna: ha a kereskedő 20 nap múlva ismeri el, hogy nem tud szállítani, akkor 35% büntit fizethetne a vásárlónak. Ezzel kárpótolnám a felelőtlen ígéreteknek bedőlő vevőket. Kivétel: hatóság által igazolt vis maior.
- Ezen túl késedelmes teljesítés esetén a fogyasztótól előre beszedett összes díjra a szállítási határidő leteltével kötelező kamatot (jegybanki alapkamat kétszeresét) írnék elő.
- Minden honlapon, ahol vásárolni lehet, kötelező lenne az értékelési lehetőséget biztosítani. Minden rendeléssel kapcsolatban a vásárló egyszer jogosult lenne értékelni, pontszámmal és szövegesen. (Mint a Vaterán.) A cég az értékelések tartalmát nem változtathatná meg, de megjegyzéssel elláthatná őket. Köteles lenne az összes értékelést egyrészt jól látható helyen megjeleníteni a honlapján, másrészt továbbítani egy államilag fenntartott, központi fogyasztóvédelmi adatbázisba, ahol bárki elolvashatná őket. Megadott körnek tilos volna értékelni, akkor is, ha vásároltak (a cég és kapcsolt vállalkozások alkalmazottai, velük egy háztartásban élők…) Adott árbevétel feletti cégeknek az értékeléseket független külső céggel legalább évente ellenőriztetni kellene (nehogy a cég magáról írjon értékeléseket, kamu vásárlások alapján).
- Adott átlagpontszám alá csúszó és az értékeléseket manipuláló kereskedők esetén automatikusan betiltanám az on-line kereskedelmet. (Azaz a honlapot csak információadásra használhatnák, rendelésfelvételre nem.)
Szóval ha én lennék a fogyasztóvédelmi főjogszabász, akkor a kereskedők többsége rosszabbul járna, mint a 17/1999 kormányrendelettel. Jó részük pár éven belül lehúzhatná a rolót és meg is érdemelnék. Úgyhogy szerencsétek van...