(TheElf @ 2007.05.28, 11:13)

1. Amivel egész évben a későbbi utakra akár 100% kedvezményt kapsz, azt itthon úgy hívják: Bérlet. Van havi és éves kivitelben első és másodosztályra is, és sokak szerint ez is megéri. A kisebb kedvezményeknek nem tudom, hogy mennyi értelme lenne, de azt tudom, hogy itt is akadnak kedvezmények: PL: IC Törzskártya, menettérti jegyek, csoportok...
2. Ha a cég, az ilyen elintézni valók kapcsán nem fizeti meg az utiköltséget, azért nem a MÁV, hanem az adott cég felel, esetleg te próbálkozol rosszul. Amúgy költségként elszámolható, és amúgy ha ez nem csak veled, és nem csak pestre fordul elő, akkor ugye érdekes lehet a felmutatóra szóló bérletekben is gondolkodni. (ezt ugyanis nem csak te használhatod)
3. Határon túli magyarok: A vasúti kedvezmények döntő többsége ugye közpénzből finanszírozott, és kérdés az, hogy ebbe a közös kasszába ki és mennyit is rak bele. A határontúli magyaroknak is adható kedvezmény, de nem szerencsés többet adni mint azoknak akik az adójukkal (munkájukkal ami után a cégük adózik, stb) megteremtik e kedvezmény költségét.
4. Nemzetközi büntetőtarifák: Nagyon sok esetben a nemzetközi jegy olcsóbb mint a belföldi. Azon érdemes elgondolkodni, hogy miért lehet az, hogy Velencébe akár 29 eurótól is van vonatjegy (Münchenbe is, Nörnbergbe is), Bukarestbe az akciós jegy 76.4 euró. De mondjuk Zürich is megúszható 40 euró alatt.
5. De Zágráb, Rijeka, Krakkó, Varsó, Linz, Szarajevó, Prága, Belgrád, Kassa, Pozsony, Ljubljana, sőt Kijev is olcsóbb. A nem akciós jegyek árát figyelve is, ugye a nemzetközi jegyek árát figyelve nem csak a magyar díjszabás számít: És érdekes módon itt is előkerül, Románia piszok mód drága. Ha a MÁV zárkózna el az olcsóbb áraktól az igencsak furcsa lenne...
6. Érdekesség: Bécs oda vissza: 29 euro, és ebben benne van 4 napra a helyi tömegközlekedés használata is
7. A nemzetközi és a belföldi jegyek kombinálásának a tilalma nem véletlen. A nemzetközi jegyek áránál fontos, hogy ki kell fizetni a külföldi vasutak szolgáltatásait is, ezért ezekre nem lenne könnyű kedvezményeket adni. A jegyek és a kedvezmények szabad kombinálhatósága nem elsősorban a MÁVnak lenne költséges, hanem azokat az egyeményeket, szerződéseket, stb. is sértenék, amik meghatározzák a nemzetközi utazás, és a nemzetközi jegykiadás szabályait. Ha pedig kimaradnánk ebből a rendszerből, nem lenne nemzetközi jegy amivel kombinálni lehetne.
8. BahnCardra kicsit visszatérve: Gondolom nem véletlen, hogy nem beszélsz a teljes ár és kedvezménystruktúráról, és elfelejted azt, hogy ott a vasúti utazás során a célcsoport nem azonos azzal ami a MÁV reális célcsoportja.
9. Segítek: Nagyon sokszor utaznak akkor is vasúton, ha ugyanazon az úton van légijárat is, mert a vasút nem lassabb érdemben (A repülőtérre vezető út, a check in, a várakozás felszállás előtt, stb. nem térül meg rövidtávon), az ICE az ezek mellett pontos, kényelmes, lehet rajta dolgozni, és a járulékos szolgáltatások színvonala is megfelelő.
10. Ergo a cél: A managerek szállítása, beleértve jópár felsővezetőt, ehhez mért szolgáltatások mellett azért az árak is ehhez mértek, nem egy német ismerős panaszkodik rá.
11. Ebből sajátos módon következik, hogy nem cél szociális alapon kedvezményeket adni (elriasztja a potenciális ügyfelek jelentős részét), a kedvezmények inkább vonalakhoz, vagy törzsutas státushoz kötődnek, és nem az a céljuk, hogy az utasnak jobb legyen, hanem az, hogy az utas többet utazzon.
12. Az ok: NAGYON drága üres széket szállítani, vásárló nélküli büfét fenntartani, a cél az, hogy a vonaton legyen utas. Hazánkban ezt nem lehetne így intézni, pl. mert mobil térerővel is gondok vannak a fővonalak mentén, nem megfelelő színvonalúak a kocsik, lassúak a vonatok, stb. És a vasúti utazás nem preferencia hanem szükség kérdése, így a kedvezmény nem csökkenti érdemben az üres székek számát, de a bevételeket igen.
13. A DB ár és kedvezménystruktúrája a hazai lehetőségekkel, igényekkel, célokkal alapvetően ellentétes irányba mutat, és a váltás nem elsősorban akarat kérdése, mert baromi sok pénz kellene rá. Pl. pályafelújítás, vagonok beszerzése, stb.
14. Innen pedig felmerül a kérdés, hogy hasonló helyzetű vasút esetén mi a tapasztalat: szabad-e több kedvezményt adni, vagy csak annyit, ami feltétlenül szükséges (pl. mert a tömegközelkedés lehetősége a szociális biztonságot teremti meg, sokszor a rászorulóknak).
15. Nem lehet, hogy a Román irány is azért drága, mert a többi érdekelt vasúttal ellentétben a Román vasútnak sem érdeke kedvezményt adni, pl. a balkáni szolgáltatás miatt?
16. Az pedig, hogy a Budapest Csíkszereda a te felfogásod szerint milyen út, nem jelent semmit: Van olyan szakasza ahol ugye a MÁV mozdonya, magyar pályán továbbítja a szerelvényt, ezért a szolgáltatásért a MÁV kapja a pénzt, amit magyar állami pénzből tartanak fenn. És akad olyan szakasza ahol egy másik államról, az ottani állami vasúttársaságról beszélünk.
17. Egy vasúti utazás költségeit ugye ez határozza meg, és nem a "magyarföld" és pláne nem a Gyurcsányozás, és az irreveláns politikai mocskolódás, aminek ugye fogyasztóvédelmi témában sok értelme nincs.
18. Ha amit leírsz az átgondolatlan, és sokszor kiderül: baromság, de közben mocskolódsz, akkor nem érzem azt, hogy a követeléseidet bárkinek is komolyabban kellene vennie.
19. Azért több értelme van szólni, hogy a MÁVnak is, a mobilszolgáltaóhnak is érdeke lenne, hogy a vasúti fővonalon legyen térerő végig. Hogy lehessen olyan helyjegyet váltani ami magában foglalhatná egy konnektor használatát (és azt, hogy asztal is van előtted) /első osztályon/. Szóvá lehetne tenni, hogy sok IC kocsi (első osztály) esetén nincs előtted asztal (pedig kéne).
20. Hogy az IC pótjegy köteles Venezia EN esetében ritka az IC kocsi, és egy nem légkondicionált kocsiban ciki az, ha nem lehet lehúzni az ablakot. Ha már IC pótjegyes, és elsőosztály akkor erre illene figyelni.
21. Hogy érdemes lenne egyes ICken kísérleti jelleggel az első osztályú kocsikban hotspotot üzemeltetni, hátha az a szolgáltatás nyereséges lenne.
Válaszok az egyes bekezdésekre (kicsit nyugodtabb hangnemben):
Először is: MÁSODOSZTÁLYra fog vonatkozni minden, amit itt írok, ill. a könnyebb számolás kedvéért 250 forintos euróárfolyamot nézek.
1.:
a) A névre szóló összvonalas éves "Bérlet" ára 1 200 000 forint! Trükközni lehet, pl. a 10 napos turistabérlet állandó megvételével le lehet szorítani 1 000 000 Ft-ra. DE EZ IS SOK!!! Ennek megfelelője, a
NÉMET!!!!!!!! BahnCard 100 3400 euróba kerül, azaz 850 000 forint! Most hasonlítsuk össze Magyarország területét Németországéval, a szolgáltatás minőségéről most ne beszéljünk.

A 25/50 százalékos bérletnek továbbra is fenntartom, hogy nagyon is sok értelme lenne egy olyasvalakinél, aki keresztbe-kasul utazik, mint én (nem csak Pestre szoktam menni, de most, hogy még jól meg is drágult a vonat, mindig próbálok autót szerezni!!!). Továbbra is tartom, hogy a MÁV-nak is sokkal jobban megérné, hiszen nemcsak a bérlet árával tervezhetne, hanem az utazások várható mennyiségével is! Egy példa - a német árak hozzávetőlegesek, mert lehetetlen komplett Deutsche Bahn-tarifatáblázatot letöltenem, ezért a szúrópróbák módszeréhez folyamodtam:
BahnCard 50: 212 euró.
260 km-es jegy egy útra: 41 euró, 50%-os kedvezménnyel 20,5 euró. Különbség: 20,5 euró.
Azaz a 11-edik utazás során (avagy a HATODIK oda-vissza út során) már megtérült a BahnCard ára! Ennyit bőven utazom egy év alatt itt Magyarhonban!
2.:
a) IC-törzskártyám nekem is van. Utaztam vele IC első osztályán, nem egyszer s nem kétszer, de igen rossz tapasztalataim vannak. Télen a fűtés kb. 30 fokot csinált, én tíz perc után átültem a másodosztályra. Még olyan is volt, hogy azért vettem jegyet az első osztályra, mert a másodosztályon azt mondták, nincs hely. És tessék, az egyik kocsi üresen kongott!

Sajnos nekem nem fizetik ki, úgy látszik, itt Magyarhonban se pénz nincs rá, se a kultúrája nem alakult ki ennek, mindenki mindent az állam bácsitól vár. Most szerencsére már nem rángatnak fel csak úgy, de az előző fél év ebből a szempontból egy katasztrófa volt.
3.:
a) A németeknél csak néhány olyan kedvezmény van, ami alanyi jogon jár és effektíve az állam finanszírozza, és azok is illeszkednek a DB rendszerébe, pl. bizonyos feltételekkel ingyen kapod a BahnCard 25-öt, vagy mondjuk diákigazolvánnyal az 50-est féláron. Na ILYEN egy piaci alapokon nyugvó rendszer. Sok hibája van, a németek legalább annyira fröcsögnek miatta, mint én most, de az elv gondolom érthető.

A többivel egyetértek, belföldre valóban nem kell több. Bár az EU megköti a kezünket valamelyest.
4.:
a) Nagyjából igazad van, az utóbbi pár évben Nyugat felé sokat javult a helyzet, az osztrák Euregio-vonatjegyek is elérhető árúak. Ezek szerint a románok kavarnak? Ld. lejjebb.
5.:
a) Igazad van, a román belföldi tarifa sem egy leányálom, korábban néztem azt is, az IC-pótjegyek ára a csillagos ég. De még mindig olcsóbb, mint a nemzetközi, főleg, ha elvileg kedvezményed is van (Oláhországban is van diákkedvezmény). Ezért aztán szinte csak a székely busztársaságokkal szabad utazni Erdélybe.
7.:
NEM IGAZ. Romániában sem nézik, milyen jegyed van, tőlünk nyugatra meg végképp SEHOL. Ha nincs igazam, írd meg, vagy írj még egy olyan országot, ahol ez van. Nem biztos, hogy könnyű lesz, ha a linket elolvastad, persze a cikkírónak sem biztos, hogy mindenben igaza van, Bulgáriában pl. nem voltam még, Szerbiában sem.
8.:
Nem akartam elveszni a részletekben. Szerintem a célcsoport jelen esetben irreleváns, mert öcsém, aki már majdnem egy éve kint van, arra panaszkodik, hogy Németországban annyira erős az üzemanyaglobbi, hogy ott a kerozinon gyakorlatilag nulla adó van, így nagyon sokan repülővel utaznak. Ezért óriási a nyomás a vasúton, de kell a pénz is, ezért a német tarifarendszer baromi bonyolult, mindenféle fura kedvezményekkel és árstruktúrával. Nem is bírtam kimerítő leírást leszedni a netről, csak bizonyos rendszer szerint megejtett szúrópróbákra tudtam alapozni. Apám is rengeteget jár ki Ausztriába, ugyanazt mondja a BahnCarddal kapcsolatban, mint én.
9.:
Igen, de nem jó, ha CSAK ezek fognak vonatra ülni. Az ellenérvem az, hogy a vonat, ha jól van megcsinálva, eléggé környezetbarát eszköz. Minthogy a környezetvédelem eléggé felkapott téma most, a szennyezés visszafogása végett az autókról inkább a vasútra kellene terelni az utasokat. Tudom, ez nehéz dolog, mert a személyszállítás a világon mindenhol veszteséges, de ha az emberek hajlandóak lennének lemondani az autóról, a vasút a világ legjobb közlekedési eszköze lenne. És ez az a hely, ahol kivételesen állam bácsinak be kellene avatkoznia az adófizetők pénzéből, hogy megérje a vasúttársaságoknak a személyszállítási üzletágat fejleszteni. A francia vasút erre a legjobb példa, míg a német vasút privatizációját ottani ismerőseim rengeteget bírálták, nem alaptalanul, lásd Anglia a csomó vonatbalesetével. (A részletekbe megint csak nem szeretnék belemenni.)
10.:
Ez akár igaz is lehet, de mégis az van, hogy öcsém facsiga is vonattal utazik és nem busszal, pedig nagyon kevés pénzt kap! 50-es BahnCard-ja van, a munkahelyén természetbeni juttatásként kapja! Az ottani fizetésből, amit egy német cég fizetne nekem a jelenlegi munkámért, ilyen feltételek mellett nekem is telne rá.
11-12.:
Most nem azt mondom, hogy ez vagy az a struktúra az egyedül üdvözítő, HANEM:
a) A jelenlegi magyar struktúrában KEDVEZMÉNYRE CSAK alanyi jogon válhat jogosulttá valaki! Én EZZEL nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy aki VÁLASZTHAT a vonat, a busz és az autó között, AZOKAT kellene a vonatra terelni! Erre REMEK eszköz lenne a BahnCard. A cégnek, aki esetleg állja, ez ÉVI FIX ÖSSZEG, ugyanúgy, mint a bérletnél, csak ezzel nem a gyakori kis távolságú utakba szállna be, hanem a viszonylag ritkább, de több száz kilométernyi utakba.
13.:
Van itt pénz, csak nem jó helyen. A részleteket inkább nem ismételném.
14.:
a) Szerintem itt az állam bácsi által adott támogatásokat kevered azzal, amiről én beszélek. Az állam fizet bizonyos összeget pl. a diákok után a MÁV költségvetésébe. Én viszont a MÁV
ÜZLETPOLITIKAI, saját külön bejáratú kedvezményeinek hiányosságairól beszélek. A BahnCard ugyanis ÜZLETPOLITIKAI kedvezmény. Van egy beidegződött rossz üzletpolitika, amiből félnek kimozdulni, mert alkalmatlanok a vezetők. Szerintem ez is belejátszik.
15.:
Én nem védeném ennyire a MÁV-ot.
Most ne mondja nekem senki azt, hogy bármely vasúttársaságnak érdeke lenne az, hogy a határon átmenő forgalmat elriassza a vasúttól - és itt teljesen mindegy, hol az a határ, Nagylaknál vagy Gyimesbükknél.
a) Én az osztrák Euregio-vonatokhoz hasonló tarifát már el tudnék fogadni pl. magyar-román, ill. magyar-erdélyi viszonylatban. Leülni tárgyalni, megállapodni valamiről, megkötni a szerződést, ennyi. Rommánia azért mégsem olyan drága, mint Ósztria.

Vagy: behozni ide Magyarország keleti határa mentén fekvő városokba román kirendeltségeket, és fordítva. Baselben három vasúttársaságnak van pályaudvara, nem is feltétlenül az adott ország területén! Basel német vasúti szemmel nézve nem külföld! Kidolgozni egy különleges díjszabást mondjuk Békéscsaba-Arad, Debrecen-Nagyvárad stb. viszonylatban a közös szakaszra, és csak a szakaszhatáron túl történne a végleges tarifaváltás. Ahhoz, hogy a kedvezmények is működjenek, már államközi szerződés sem ártana, ami vágyálom, de kis lépésekkel sok mindent el lehetne érni, mert a keleti határon nemcsak magyarok járkálnak át, hanem a románok is, eddig csak feketén, de most már legálisan is fognak.
c) Az az ötlet, hogy legalább a határ mentén élőknek ne kelljen nemzetközi jegyet venniük, nem új, itt Vazsban ezt lebegtették magyar-szlovén viszonylatban, de nem tudom, lett-e belőle valami. Ezt megcsinálni mondjuk az egész körvasút mentén, cserébe mondjuk a szlovákok is kedvező tarifával jönnek Pestre. Ennyi.
17.:
Megint csak azt tudom mondani: üzletPOLITIKA. Verstanden? Ebbe sajnos igenis túl sok beleszólása van az aktuálisan hatalmon lévő gangnek, teljesen mindegy, Gy-nek vagy O-nak vagy Weiszmüller Xavérnak hívják az első számú vezetőt. Ennyiben sajnos igenis POLITIKAI ügyről van szó, főleg egy állami vállalat esetén, amilyen a MÁV. Nem az ellenzéket védem ezzel, Orbán ugyanúgy nem tett vasútügyben semmit.
18.:
a) Nem hiszem, hogy egy utasbarátabb, a szomszédos országokkal kötendő komolyabb (!) szerződésen alapuló nemzetközi tarifarendszer, valamint német mintára belföldön, ill. nemzetközi utazás magyar szakaszán a német BahnCard-hoz hasonló kedvezmény bevezetésének ötlete átgondolatlan, főleg nem azt, hogy baromság. POLITIKAI AKARAT KÉRDÉSE.

Sajnos az üzletpolitika is ugyanolyan mocskos dolog, mint a nagypolitika, mert a német vasút reklámjaiban is van jópár megtévesztés, de KÖZEL sem annyi, mint mondjuk egy átlag magyar Tescóban. Hogy verjük át az embert? És hogy kell NEM teljesíteni bizonyos szolgáltatásokat úgy, hogy a látszat az legyen, hogy mi igenis teljesítettük, amit vállaltunk? Ez most ma Magyarország. Romániában korrupció van, de ott viszont mindennek szabott ára van, amit ha lepengetsz, akkor viszont NEM lehet kétséged afelől, hogy az MEG LESZ CSINÁLVA, amit kértél. Magyarországon még erre sem számíthatsz. Na ITT jön be a fogyasztóvédelem. Szóval fogyasztóvédelem, üzlet- és nagypolitika kéz a kézben járnak. Ha a cégek maguk mögött érzik a politikai hatalmat, mint itt Magyarhonban, vissza is fognak vele élni! Na ERRE is gondolj, amikor úgy gondolod, elkapott engem a gépszíj. Nálam sokkal többet látott, ezért általam szinte félve tisztelt, ráadásul vasúti körökben bennfentes embert is hallottam úgy káromkodni ugyanezekről a dolgokról, hogy azt hittem, lefordulok a székről.
c) Hogy még KÍSÉRLETI JELLEGGEL sem próbálják meg bevezetni azokat, amikről az a) pontban írtam, no AZ a baromság. A németek legalább MERNEK bizonyos döntések meghozatala előtt kísérleteket kezdeni. Ha nem válik be, visszakoznak. Ennyi. Itt? Mindenki ül a babérjain, félti a pénzét, a pozícióját. És ez 20 évig még legalább nem fog megváltozni, mert addig nem halnak ki azok, akik a Kádár-rendszerben azt szokták meg, hogy ez így van rendjén.
19.:
a) Igazad van. Álltólag dolgoznak azon, hogy magában a vonatban legyen egy olyan egység, ami ezt biztosítaná. De ez csak félinformáció, márpedig ebben az országban csak azt szabad elhinni, amit már valóban behoztak.
20.:
Lásd 2. a) pont. Ez kőkeményen idevág. Ez nem a Venezián, hanem a Szombathely-Budapest IC-n esett meg velem.
21.: Álom, álom, édes álom... Amúgy lásd 19. pont, ha a mobil-térerőt meg lehet oldani, akkor ugyanazzal a lendülettel ezt is megoldhatnák.
Hosszú, kimerítő válasz vége. A hangvétel kicsit talán normálisabb volt most, de alapvetően ezek a dolgok ilyen messzire vezetnek - hogy egy országnak van-e nemzet-, gazdaság- és üzletpolitikája vagy nincs. Márpedig Magyarországon ezeknek TOTÁLIS, teljes hiányát tapasztalom. Mintha mi, magyar fogyasztók, mintha a világon sem lennénk.