Kedves FVF!
Tanácstalan vagyok... és elég morcos.
Hát én is befürödtem ezzel a határidôs dologgal -- meg a bútorokkal...
2005. június 6-án egy ilyen mostanság elterjedt, indonéz vagy fene se tudja milyen bútort áruló boltban végre találtunk egy megfelelô könyvespolcot. Mivel nekünk 2 db egyforma kellett, és egy kicsit colosabbat szerettünk volna a belmagasság miatt, megrendeltük ôket +1 polccal magasabban. Ki is fizettük elôlegnek az 50%-ot amit kértek (ami azért elôlegnek elég izmos). Rajz sajnos nem készült, ezt írásban biggyesztették oda a számla aljára, mármint a magasságot, a másik fogantyút és a várható szállítást. De ott van... Szeptemberre ígérték, ezen még nem is akadtunk fenn, persze, le kell gyártani, a világ másik felérôl jön, gondolom hajón, konténerben... szeptemberben azt mondták, novemberben várható. Novemberben azt, hogy decemberben. Karácsony elôtt pár nappal azt, hogy január elsô napjaiban. Január elején azt mondták, hogy már itt van, de vámolás, meg mittudomén... aztán csend. Akkor a férjem írt nekik egy kissé pikírt emailt, amire persze nem válaszoltak, de másnap telefonáltak (hozzáteszem, legtöbbször mi zaklattuk ôket, és így hívtak vissza), hogy itt a két bútor. Férjem bement az üzletbe, és persze nem a mi két szekrényünk volt, hanem az eredetibôl 2 db.

hrr...
Végül kiderítették, hogy azért létezik a két magasabb példány, jövô hétre behozzák ôket.
Így végül 2006. február 2-án végre megpillanthattuk a hôn áhított könyvespolcainkat...
Hááát... Van velük egy aprócska probléma... Amikor "egy polccal magasabbat" kértünk, álmunkban sem feltételeztük, hogy azt bárki úgy gondolja, hogy azt a plusz polcot alul kell hozzácsapni...

ugyanis van egy fiókja is...
Hogy a fogantyú nem olyan, mint amit kértünk, azzal már nem is foglalkoztunk... az a legkevesebb.
De egyszerüen rémesen fest, alul 3, felül 3 polc, a fiók pont félbevágja, tehát teljesen aránytalan, ormótlan az egész, és nem attól hogy nagy. Na és hogy a magam 167 centijével alig látok bele a fiókba... szerintem nôként esetleg erôsen középtermet? lehetek ezzel, de nem törpe...
Rettentô csalódott vagyok, ennyi várakozás után, ráadásul eddig folyamatos meaculpázás folyt a részükrôl, hogy elnézést a késedelemért, de természetesen kárpótolni fognak minket valamivel... aha.
Részünkrôl nem törtünk nagyra a kompenzációval, megelégedtünk volna egy ingyenes házhozszállítással, mert az agglomerációban lakunk, gondoltuk, legalább 20 ezer ide kihozni.
Szóval amikor látták, hogy nem vagyunk elájulva a cucctól, elôször megpróbáltak rádumálni, hogy ez így szép... aztán felajánlották, hogy megbeszélik az asztalosukkal, lejjebb lehet-e tenni a fiókot.
Most szombaton aztán felhívtak, hogy az asztalos meg tudja csinálni (bár nagyon költséges, ám ôk ezt nagylelküen bevállalják), de a szállítást nekünk kéne állni, mert olyan nagyok, és el kell vinni most az asztaloshoz, aztán vissza, meg ide ki... olyan 20-30 ezer lenne... De a hab a tortán az volt, hogy megkérdezték, vállalom-e a felelôsséget, ha ebben a procedúrában megsérül a darab??? (mintha ezt az egészet valamiféle nôi szeszélybôl találtuk volna ki... mi örültünk volna legjobban, ha hétvégén már itt állt volna a házban.)
Hát nálunk épp vendégek voltak, tele volt a kezem-fejem, így fel se fogtam, csak mondtam, hogy majd megbeszélem a férjemmel ezeket, késôbb kezdtem el gondolkozni, hogy is van ez? Az a szekrény nem is az enyém, amíg itt nem áll a nappaliban, miért nekem kéne felelôsséget vállalnom a sérüléseiért? Vagy azért, mert nem olyan, amilyet rendeltünk? De nagyon úgy nézett ki, hogy próbál hatni rám a hölgy, hogy inkább fogadjuk el így a bútort, ahogy van, nekünk is jobb lesz...
8 hónap után (amibôl 5 hónap a késés) ennyit tudnak?
Mit lehet tenni? ha most berágok, és nem kérem a bútort, az mivel jár? Mi történik ha a Vásárlók Könyvébe írogatok?