Na most én nem szoktam boltban mézet venni, szóval nem tudom hogy mennek a dolgok... de tényleg van olyan, hogy valamit méznek neveznek, és nem méz, sőt, nem tartalmaz mézet?

Ja egyébként bocs, hogy beleoffoltam
Csak engem mostanában ez bosszant.

Most egy jó (vaddohány ) mézes teát kortyolgatok, maradjunk a méz témánál

Ez az egész mezőgazdaságban így van, az összes eddigi politikus vállvetve azon erölködött, hogy eladják az országot a külföldi multiknak, és sikerrel jártak.
Ausztriában elképzelhetetlen lenne ez az állapot ami itt van.
Egy megoldás maradt, az összefogás, egy termelő magában kicsi mindenhez, ha alakítatok Termelő, beszerző és értékesítő szövetkezeteket, majd ezek a szövetkezetek is összefognak, akkor lehet tenni valamit, de amíg nincs erő, addig nincs eredmény sem.

Magyarországon 16 bejegyzett Termelő és Értékesítő Szövetkezet van méz témában. A kifelé történő áramoltatást 6-7 nagy exportőr bonyolítja.
A hazai ellátást pedig 3 nagy kiszerelő és vagy 10 kisebb biztosítja. Ez mellett van természetesen a méhészek közvetlen fogysztó felé történő értékesítése. / háztól eladás /
Én a kisebb kiszerelők között vagyok.

Engem egyébként zavar itthon, hogy a fogyasztói tájékozatlanságot és tudatlanságot követve a termelők közül is csak nagyon kevesen törekednek arra, hogy több fajta, de tiszta összetételű mézet hozzanak forgalomba. Tudom, hogy a mennyiség úgy van rendben, ha minden vegyes, tudom, hogy van akácméz, tudom, hogy egyes mézfajták magukban nagyon hamar kristályosodnak, de akkor is!

Más nem ennyire mézországokban ennek van kultúrája, s vidéken én is kóstoltam több termelőnél tiszta mézeket, majdnem mint egy borkóstolón. Olaszországban nagyon ízléses kis készletek kaphatóak, amelyben vagy 6-8 fajtát vehetek kisebb kiszerelésben. Nem kérdés, ha megteremtik a kereskedők ennek akulturáját, sokkal magasabb áron adható el minden, mint most.

Egyébként megfelelő vidéki ismeretséggel és érdeklődéssel minden megoldható én 900-ért veszem a kiló akácot, 600-ért a repcét, ami mondjuk problémásabb, de tömegfelhasználásra jó.

A méz tömegtermelése és nagybani értékesítése nagyon eltér a laikusok, kedves fogysztók elképzeléseitől. A nagybani leadás valóban mindent bele vegyesvirágméz formában történik. A multiknál és általában a kiskereskedelemben csak a virágméz és az akácméz a jelenlevő kínálat. Ez a tömegigény. Ez jelenti a forgalmat. A kereskedelmi hálózatok nem tudnak különlegességeket tartani, mert az árú forgási sebessége nem megfelelő. Nem tartogatnak nyolc félét a polcon, inkáb kettőt, olcsón, nagy tömegű fogyással.
A másik kényes kérdés a méz állaga. A beszerzők megkövetelik az átlátszóan fényes folyékony és nem kristályos , hosszan szép állapotot. Ezenkivül ragaszkodnak az eltarthatósági idő kétharmadához, így nem lehet a tömegkínálatot elaprózni.
Különlegességeket tényleg csak a termelők közvetlen eladásban tudnak produkálni, vagy a piacos árulásnál.
Fogyasszunk magyar mézet!

De ha nem kezdik el a differenciált kínálatot bemutatni a termelők/kereskedők, akkor az igény nem fog változni. Mitől is változna?

A fogyasztó számára csak az jön át, hogy olaszországban (stb) lehet többféle mézet kapni, amik nagyon jó minőségűek, akkor itthon miért nem? S veszi majd onnan.

A kép differenciálásához még hozzátartoznak az olyan alaptalan pletykák is, hogy a kristályosodás a mesterségesen hozzáadott cukor miatt van. Sajnos az elmozduláshoz sok marketingre, tájékoztató tevékenységre van szükség. Ez az itteni megjelenésed is erre jó, szerintem.

Nagyon fontos felvetés ez a cukrosodás, kristályosodás kérdése. Sajnos tévesen cukrosodásnak gondolják a fogyasztók a mézek kristályosodását.
A cukorkomponensek közül kettőnek, / glükóz és fruktóz / az aránya határozza meg a leginkább a méz ilyen tulajdonságait. Az egyszerű cukrok közül a glükóz / szőlőcukor /tartalom a kristályosodást előidéző,illetve elősegítő cukorféleség, mig a fruktóz / gyümölcscukor / a kristályosodást lassító, akadályozó hatású. Ha ez az arány 1/1 hez közelálló, akkor erősen hajlamos a kristályosodásra, pl. repceméz, napraforgó méz. Az akácméznél ez az arány 1/4 és 1/7 között mozog.

A skandináv országokban kifejezetten a kemény, kristályos mézet részesítik előnyben. Ott nem pepecselnek a folyós mézekkel, a kenhető méz a sláger. Ínyencek itt is keresik az úgynevezett krémmézet, de ez megint szűk igény, nem a tömegkereskedelem kedvence.

Összegezve.: Nem cukrosodás, a kristálycukorhoz semmi köze a jelenségnak, hanem kristályosodás.
Kóstoljatok kanállal kaparható kemény mézet. Különleges élmény. Finom.
S az még minden feldolgozástól mentes.

A repcénket állandóan kapargatom:) De azért fel szoktam melegíteni. 12 kilo esetében megvan az aggodalmam, hogy egyszer úgy megkeményedik, hogy ki nem szedem...

Amikor az előzőekben a feldolgozásmentességre hívtam fel a figyelet, azért volt, mert minden melegítés árthat a méznek Az üzemi feldolgozásnál vigyázunk, hogy ne legyen melegebb 40-45 foknál. Továbbmelegítéssel a beltartalom sérül. Az a rengeteg jó kis hatóanyag, amit most nem sorolnék fel, de tudjik milyen csodálatos aromaanyagok, és egyéb hasznos összetevők vannak a mézben.
Szóval ne melegítgessük többször mert ártunk vele. Kaparni!
/ melegités vizfürdőben, kíméletesen /

Na ja, de egy húszkilós kanna aljáról kikaprni 2 kilót melegítés nélkül... Nem egy kanalat nyírtam már ki így
ha már csak kevés van benne a végét márén is úgy szoktam... vízfürdő, vagy ha jó idő van a lezárt kannát kirakni picit a napra.

Nyammm, amikor olyan egészen kristályos, de még éppen kenhető állagú, mmmmmmmmmmm. Legjobb az ilyen vajas-mézes kenyér!

Az ilyen állapotu mézet sokan szeretik. Más országokban komoly kultúrája van a krémméznek, mert így hívjuk, amikor a gyorsasan kristájosodó mézet az ideális hőmérsékleten állandó keverés mellett hagyjuk kristályosodni. Így a kristályképződmények sokkal apróbb szeműek lesznek, attól olyan az állaga.
Egy nyers napraforgó méz keményen, szinte karcos nagy kristályokból áll, az amiről beszélünk, meg olyan mint a vaj.

Jó volna, ha több ilyen ínyenc lenne a fogysztók között.

Megint csak azt tudom mondani, hoyg Nektek, termelőknek, akik a termék tulajdonságait a legjobban ismeritek, kell a fogyasztóknak megmutatni, mire is képes ez a csoda, a méz. Először csak kuriózumként, kis mennyiségben szép kivitelben kellene forgalomba hozni, ha bejön (mert egyre többen kapnak rá) lehet akár teljesen átállni a minőségi értékesítésre.

Én ezt a folyamatot a borral végigéltem az elmúlt 10 évben, még 3 éve is találkoztam termelővel, aki nem hitte el, hogy családi 2 hektárosként megérheti palackozni és kisfogyasztói forgalomnak termelni. MA már vígan nyomja a borturizmust.

A méz forgalmazása ma nagyon kevés adminisztrációs akadályba ütközik mondjuk a borhoz képest, ezt ki kellene még idejében használni.

Sok kisebb bolt lenne, ahol meg lenne a lehetőség a forgalmazásra, akár ajándékboltok, csemegeboltok, vinotékák, vagy egyéb turisztikailag frekventált helyek, akár bio és egyéb vásárokon is népszerüsítve a terméktipusokat.

Akkor egyre többen fognak érteni hozzá!

Köszönöm a bíztatást.
Teszem amit birok, tudok, de nagyon nehéz a helyzet ebben a kiélezett konkurencia harcban.
Lehetőségeimnek megfelelően egyenlőre a tömegárú igényt kell kielégitenem, pedig valóban sokkal kevesebb extra áruval , eredményesebb lehetnék mint ebben a rabszolga munkában.
Így csak a tonnákat szaporítom, s elmarad a szakma igazi szépsége.
De a megélhetés nagy úr.

Ennek nagyon örülök, hogy az érdeklődést sikerült felkelteni a méz iránt.

Mostanában nem foglalkoztunk a mézzel, pedig a hideg beálltával megugrott a forgalom. De, hogy ne koptassuk el a témát, nagyon dicsérném, és fogyasztásra ajánlanám a virágport is.
A virágpor is egy szenzációs méhészeti termék, érdeklődés esetén szivesen beszélnék róla.

Kiváncsian várom

A virágpor gazdag ásványi anyagokban.( K, Ca, P, S, Mg, Cu, Mn, Zn, Co, Ct, Ni, Si. ), és tartalmaz hormonokat (gonadrotop) , enzimeket is.
A virágpor a vitaminok tekintetében a leggazdagabb méhészeti termék.
Túlzás nélkül mindent tartalmaz, kivétel nyers rostot, ami az ember számára szükséges.
30 gramm virágpor, ( két csapott kávéskanálnyi ) elég egy felnőtt ember fehérje szükségletének.
Sajnos nehezen beszerezhető.Dolgozunk a kereskedelemben való elterjesztésén.
Keressétek, fogyasszátok.

Régen lehetet ilyen virágport kapni nem? Nekem még gyerekkoromból rémlik valami, hogy ilyesmivel tömtek. A méhpempő az tutti, de úgy rémlik virágpor is volt

Lenne egy kérdésem, ha nem gond Említetted, hogy fontos, hogy a méz hőmérséklete ne emelkedjen meg nagyon mert sok fontos anyag károsodhat. Tudsz erről valamit mennyi idő alatt és mennyire jelentős ez? konkréten olyan egyszerű estre gondolok, hogy belerakom a forrró teába a mézet, az veszít-e az értékéből? (ettől még nem fogom hidegen inni a teát, csak kíváncsi vagyok )

A teában való mézfogyasztás talán a legelterjedtebb alkalmazása a méznek. A jó teakészítés rejtelmeit most nem taglalnám, de fontos, hogy a mézet az iható, fogyasztható hőmérsékletű teába tegyük. Ez biztos nem melegebb 40-45 foknál. A méz fontos anyagainak hatása e fölött csökkenne.
Ha forróbb teába teszed akkor sincs nagy baj, mert a méz illó anyagai, a benne lévő enzimanyagok bomlása fokozódik ugyan , de mivel az állott teát senki nem szereti, ezért gondolom nem sok idő telik el a fogyasztásig.
Teát ízesiteni legjobb hatásfokkal a sötétebb virágmézek tudnak.
Van olyan, hogy " Méz teához. " Ez virágméznek, akácméznek és édesharmatméznek a keveréke. ( erről reklámetikai okokból nem írhatok most többet )
A másik csoda az említett méhpempő. Érdeklődés esetén szivesen beszélek róla, ha egyszerű nyelvezetem nem untatja az érdeklődőket.

Engem mindenképpen érdekel Bár tudok egy-két dolgot, a méhpempőről, de biztosan tudsz újat mondani.

Lehet technikai részleteket kérdezni? A virágport hogy nyeritek? Mert a méz az kb megvan a fejemben hogyan készül, de hogy lesz a virágpor? Felteszem nem te röpködsz virágról virágra

Mi az az "édesharmatméz"?

A virágpor a méhcsalád fenntartásának egyik legfontosabb eleme. Rovarokról lévén szó, a fejlődésük gyors, intenzív, s rövid idő alatt zajlik. A fiasítás, az utódok felneveléséhez rengeteg pempő és virágpor kell.
Az ember megrabolja a szorgos méheket. A kaptár kijáró nyílására egy olyan rácsot tesz, vagy megfelelő átmérőjű furatokkal ellátot, úgynevezett virágporszedőt, amelyen épp, hogy csak átfér a méh, de az általa cipelt virágporcsomók már lesodródnek. Gyüjtő edénybe hullva gyarapszik a virágpor.
( a méh megtanulja a zsákmány felét megmenteni, s később ügyesen átdugja a lukon az egyik lábát , s ezáltal az eredmény fele-fele , csak egy csomócska hullik le idekinn. )
Én sajnos túlsúlyos potrohommal letarolnám a virágmezőt .
Jön a pempő és az édesharmatméz is csak közben dolgoznom kell.

Aranyosak és ügyesek a méhek. Bár biztos utálják az embereket, akik eleszik előlük a fáradságos munkával összegyűjtött mézüket, nekik meg cukrot adnak helyette... (ha jól tudom )

Tényleg belehalnak, ha "megcsípik" az embert véletlenül?

Igen, a méhész elveszi a mézet és cukrot ad helyette a méheknek, amikor már nem tudják a természetből előteremteni az élelmüket. A méz maga egy túltelitett cukor oldat, csak a méhek az enzimjeikkel bontják, amit meg adunk nekik az sima szaharóz, kristálycukor. A nektárhordás időszakában nem kerül hozzájuk beadott cukor, csak a téli eleség pótlására, vagy esetleg tavasszal serkentéshez, hogy beinduljon a méhcsalád élete.
A méhek nem csípnek, szúrnak, csak a méhméreg miatt olyan csípős érzésünk támad. Sajnos valóban elpusztulnak a szúrás miatt, mert a fullánkjuk többszörösen szigonyszerű, beleszakad a bőrbe.
Békés természetűek, de az irritáló szaganyagokra támadással reagálhatnak, ezért friss borotválkozással nem tanácsos közelükbe menni.

Örülök az érdeklődésnek.

Én pedig köszönöm az infót, sok érdekes dolgot lehet megtudni így a mézről és a méhekről.

A hétvégén megint volt szerencsém olyan "spontán kristályosodott" fincsi termelői mézhez - az a jó benne, hogy 1. naggyon finom és 2. nem folyik le a vajaskenyérről. (egy üzletben láttam azóta ilyet, külföldi volt, és kb 1000 Ft-ot kértek kemény 10-20 dekáért - mondjanak le... )

A méhek egy csoportja, az úgynevezett dajkaméhek által kiválasztott különleges összetételű, növekedést serkentő anyagot nevezzük méhpempőnek. Csak az anyabölcsőben lévő álca táplálására szolgáló és onnan eltávolított anyag tartozik ide. ( olyan mint csecsemőnek az anyatej )
Termelése nagyüzemi módszerekkel gazdaságos.( rengeteg kézi munka ).
A méheket anyanevelésre késztetik, s a mesterségesen beadott, álcázott bölcsőkben a szorgos dajka méhek gyarapitják a pempőt. Rovarról lévén szó, így a ciklus alatt felgyülemlett pempőt a méhész az álca kidobása után parányi kanállal, vagy orrszívóhoz hasonló alkalmatossággal kinyeri. ( a rovarra azért utaltam , mert a méh fejlődési folymatának : pete-álca-báb-kifejlett méh itt csak az álca kor az érdekes.
Legnagyobb pempőtermelő Kína.
Pempős méz formában találkozhatunk vele, illetve a kozmetikai ipar hatásos anyaga.

Különleges és nagyon érdekes folyamat a méhméreg termelés. A méhméreg még egy fontos csodája a méhészeti termékeknek.
Beszéljünk erről is legközelebb.

Örülök, hogy újra használható a Fórum. Üdvözlöm a kedves érdeklődőket, beszélgessünk ismét a mézről, méhészeti termékekről.

Én már nagyon várom!

A mézes szezon kellős közepén vagyunk.
A kereskedelemben óriási szórás mellett alakulnak az árak a kínálatnál. Nem lehet egyértelmű következtetést levonni ennek megitéléséről. ( fogyasztói oldalról ).
Vajon mi a vélemény a polcon egymás mellett lévő drága és olcsó mézek megitéléséről?

MIlyen lehetőség van a majdnem tiszta repceméz kristályméreteinek a csökkentésére? HAllottam, hogy a finom, kenhetően zúzott kristályú repceméz nagy közszeretetnek örvend északon, s nekem van egy csomó, azonban a kristályosodás surva, így kenhetőnek éppen nem nevezhető. NAgyon szeretem azonban, szerintem nagyon szép íze van.

A skandináv országokban valóban különösen kedvelt a jól kenhető úgynevezett krémméz.
Ezt úgy érik el , hogy a folyékony mézet a kristályosodásnak legmegfelelőbb hőfokon tartva folyamatosan kevergetik ( géppel ). Így válnak finom szemcséssé a kristályok.

Tehát én otthon ezt nem tudom megoldani? Nem mintha nagyon zavarna a havonta történő felmelegítés, de érdekelne a téma.

A többszöri melegítés nagyon káros a mézre, mert általa növekszik a HMF tartalma, ami a feldolgozatlan nyers mézben a legkevesebb, és az idő előrehaladtával, és a feldolgozás sorántörténő melegítéssel ez a hexametilfurfurol mennyiség növekszik. Ezért sem szabad kézmelegnél melegebbre hevíteni, nem szabad a napon hagyni, és nem kell több évig tárolni. Nagy baj nem történik, de veszít az enzimaktivitásából, csökkennek a hasznos élettani hatásai. Ha régi méz marad, el kell használni mésessütménybe, kalácsba.

NO több ízben azért nem melegítem, mert a nagy csuporból csak adagokat veszek ki. Tehát én nem tudom megfelelően kevergetni ahhoz, hogy krémes legyen hosszabb távon? Azért a 12 kg méz nálunk hamar elfogy, nincs egy év:)))

Tea, sütemény, natur, kenyér, stb.

Méz fogyásával arányosan Te meg terebélyesedel?

Nem, sőt, más sem (aki még nálam is többet fogyaszt belőle). Nem eszünk ellenben cukrot, s édességet is ritkán. HA ezt beleszámolod, nem olyan sok az.

Érdekes, hogy nagyon szeretem mézet mégis keveset eszek, most, hogy elővettem a teába, rájöttem, hogy régen ettem, pedig, friss kenyérrel, vajjal valami eszméletlen mennyiséget be tudok végni belőle.
Most remélem, hogy összefog a citrommal a méz és meggyógyít.

Különösen, ha egy kis forró csoki is betársul, nem, Pjotr? Jobbulást!

Egy intenzív tapasztalatgyüjtés van az elmúlt héttel a hátam mögött. Délutánnonként 6-7 autóbusszal egy utazási iroda ontotta a kíváncsi tömeget a mézüzembe.
Nagy nyalakodási kóstolásos ismerkedés volt a mézekkel. Érdekesen alakultak az ízlelgetések közepette a vélemények. Nagyon nagy jelentősége van a vásárlás előtt a kóstolásnak. Az ízlelő bimbók győztek. Legnagyobb sikere a propoliszos méznek volt, utána az akác és virágméz következett. Van egy Teaméz nevű mézkeverékünk, az is jól szerepelt. Ez egy új termék, ezért erre egy szép méhsejtmintás, méhecskés tetőt tettünk, s volt aki a látványra rögtön lecsapott.
Mindezt csak azért meséltem el, hogy felhívjam a figyelmet az emberek közvetlen tapasztalatszerzésének jelentőségére.

Az milyen?

A propoliszosméz vegyesvirágmézből készül szeszben oldott propolisz hozzáadásával. Ezáltal egy kicsit gyógyszeres hatású különleges ízt kap. Talán a szesz is dominál, mert nem javallt vezetéskor és gyermekeknek sem adható.
A propolisz a méhek egy különleges terméke, a növények bizonyos nedvei, ragacsai , pl. rügyek, levéltövek. bizonyos fák kérgének repedésein, ágtövein megjelenő balzsamszerű anyagok egyvelege.
Antibakteriális hatása rendkivül erős. Fertőtlenítő hatását a régi háborús helyzetekben amputáláskor, és egyéb sebgyógyításkor használták, a sérült szövetek regenerálódását elősegíti. Már a régi balzsmozásoknál is használták. Erre egy példa a mából: ha a méhek kaptárjába betolakodik egy rágcsáló, azt megölik, de nem tudják kivinni, ezért bevonják propolisszal, s ezáltal mumifikálják, s lokalizálják a fertőzési gócot.
A propoliszt sterilen, irányítottan termelik a méhészek, kihasználva a méhek azon tulajdonságát, hogy a 3 miliméternél kisebb rést, nyílást , hézagot a méhek propolisszal zárnak el, s ezt kihasználva mesterséges propolisznyerő eszközöket alkalmaznak. ( a 3 mm-nél nagyobb réseket már viasszal tömítik.)
Régen a Reanal Gyógyszer és Finomvegyszergyár csinálta a PROPUR terméket, ami propoliszos méz volt. Ma nagyon kevesen gyártjuk, mert körülményes a Gyártmánylapját kidolgozni és jóváhagyatni.

Pedig nagyon fontos szerpe lehetne az emberek számára, egy természetes gyógyszer....

Ki kell még emelni a gyulladáscsökkentő hatását, ami miatt a köhögéses léguti megbetegedések egyik legjobb természetes eredetű gyógyítója. A méz általában is természetesen kitűnő, de a propoliszos méz fokozottan koncentrált hatást fejt ki. Más,
Érdekességként: " Egy portugáliai méhészeti folyóiratban az As Abelhasban Dr.Erich Knopf azt írja, hogy tanulmányozta a különféle eredetű propoliszfajtákat és használatukat a hegedű készítéshez szükséges lakkoknál. Őszerinte a híres hegedűkészítő mester .Stradivari sikereit Cremona környékén a méhek által gyüjtött kiváló propolisznak köszönheti. "

A mézes szezon kellős közepén vagyunk.
A kereskedelemben óriási szórás mellett alakulnak az árak a kínálatnál. Nem lehet egyértelmű következtetést levonni ennek megitéléséről. ( fogyasztói oldalról ).
Vajon mi a vélemény a polcon egymás mellett lévő drága és olcsó mézek megitéléséről?
[/quote]

Nem tudom, ki hogy van vele, de mézet – korábbi rossz tapasztalataim miatt - nem szívesen veszek nagyobb boltokban. Van néhány ismerősünk, aki méhészkedik, tőlük vásárolok rendszeresen. Ha valami oknál fogva nem érem el őket, akkor marad a piac. A piacon azért szeretek vásárolni, mert mindig van lehetőség egy kis nyalakodásra, kóstolásra, és így nem csak a szememre kell hagyatkoznom – szín és állag – a választás során. Van ennek valami furcsa pszichés hatása is, mert szerintem egy ilyen kóstolós vásárlás mindig nagyobb örömmel jár, mintha csak külső megjelenés alapján választunk. Így vagyok még a dinnyével, borral, sajttal, lekvárral… hm… lehet hogy mindennel így lennék, ha engednék?

A minap bementem egy boltba, ahol kulináris termékeket árulnak. Kíváncsiságból megnéztem, milyen kínálatuk van mézből. Elég lesújtó volt. Valamennyi méz külföldről származott és kevert méz volt. A csomagolásuk se volt valami megkapó, a borsos ára viszont emlékezetes maradt számomra.

Az én kedvencem a selyemkóró méz. Néhány ismerősömet ezzel sikerült rászokatni a mézevésre. Szerintem ennek olyan ellenállhatatlan, finom íze van, hogy a méztől idegenkedőket is meghódítja.

Örülök ennek a kedves hozzászólásnak, csak most nincs időm hosszabban reagálni, mert épp kostolásos vásárlás folyik, jönnek a buszok, s a kíváncsi vásárlók rohamoznak. Általában amit megízlelnek annak sikere van, s abból kérnak.

Ez az!
Így kéne ennek működnie, meg kell ismertetni a jó magyar terméket a vevőkkel, megmutatni, hogy hiába kétszer olyan drága a magyar mint a kínai, tizszer jobb.
Sajnos én ebben látom főként a jelenlegi kormány hibáját, de a másik odalét is, hogy nem kezdték el bepótolni azt ami a kommunizmusban kimaradt, hogy a magyar jó, a magyar minőség, meg egyébként is a miénk.
Lezüllesztették a borászatot, a pálinka ivó ember egyet jelent az alkoholistával, míg a whiskyt iszik, az úriember, meg a tequila a menő ital, pedig ezek is csak pálinka szerű dolgok...
Nincs egy összefogott magyar terméknépszerűsítő program, nem segítették a gazdákat abban, hogy összefogjanak, nem láttk el őket kellő marketing ismerettel, stb.

HA az én véleményemet itt is meg kell várni, igaz! Bár az is igaz, hogy csírák vannak, s ha nem is az állam, de az állam segítségével a termelők sokszor igyekeznek már nevet szerezni a hazai termékeknek, s ez kezd is működni.

Olyan Európai Unióba léptünk be egyébként, ahol a nemzeti kormányok nem hozhatnak sem jogszabályokat, melyek közvetve vagy közvetlenül védenék a hazai termékeket, de még reklámkampányt sem indíthatnak a hazai termékek propagálására. Így a lehetőség arra nyitott, hogy odaadja a nem uniós forrású pénzt a termelők érdekszövetségének, akik már persze rázhatják az öklüket, vagy összefogásra is buzdíthatnak.

Erről van szó, erre kellett volna már korábban készülni, kiépíteni egy erős termelői érdekszövetséget és most, hogy mást nem lehet őket támogatni.
Ahol nyugaton ez működik, ott nincs ekkora gond a rabló felvásárlókkal, mert összeáll egy tartomány és elhajtja a fenébe a szemetet, itthon ez nem működik.
Hiába pakolták meg az országot vadonatúj gépekkel, ha nem tudja eladni a gazdálkodó amit termelt velük.

Nagyon egyetértek! Mindenben

Ja és én a pálinkát szertem. A jót! A mindenféle giz-gazból meg magokból főzőtt vackok a nyomába sem érnek.
Persze csak mértékkel.

Az EU-n kívülről jövő olcsó méz itthon és külföldön egyaránt lenyomja a mézárat. De ez ellen nem hiszem, hogy lehet bármit is tenni. Itt fog maradni a sok méz, mert mi magyarok nem esszük meg mind, külföldön pedig nincs olyan becsülete, hogy megfizessék ami jár érte.
Nem tudok igazán haragudni arra a vásárlóra, aki az olcsó méz után nyúl a polcon. Két okból. Egyszer azért, mert van, aki tényleg nem engedheti meg magának, hogy a minőséget vegye drágábban, másodszor azért, mert nincs olyan propagandája a méznek, amiből tudhatná – hogy ha a pénztárcája lehetőséget biztosít számára – mi alapján döntsön méz és méz között.

Azon túl, hogy az egészséges életmódra való nevelésnek némi szikráját látom olykor felfedezni óvodákban, iskolákban, a médiába, véleményem szerint jelentősebb, és módszeresebb tudatformálásra lenne szükség. Ez a fórum –e célt (is) szolgálja.

Az „összeesküvés elmélet”, ami a fórumindító volt, sajnos nagy valószínűséggel nem csak egy elmélet, de ha összességében nézzük a problémát, mit lehet utólag ellene tenni?
Külföldre nem lehet eladni, mert lédigben veszik meg, nevetséges felvásárlási áron. A nagy kereskedelmi láncokba betörni lehetetlenség a konkurencia és egyéb tényezők miatt. Itthon ennyi mézet eladni lehetetlenség. A méhészek érdekvédelme is hagy némi kívánni valót maga után. Akkor nincs tovább? Itt le lehet húzni a rolót?

Szerintem, ha az ajtón nem lehet bemenni egy házba, meg kéne próbálni talán az ablakon bemászni. Nem egy elegáns dolog , és kicsit macerásabb is, de a lényeg, hogy benn legyünk.
Nem csak a méz itt a lényeg, hanem sok gazda életben maradása is.
Véleményem szerint a multikhoz való bekerülési szándékba fektetett energiát majdhogynem feleslegesnek lehet mondani jelen körülmények között. (A körülmények pedig nem igazán akarnak változni.)
A külföldi felvásárló piacot a világgazdaság és a sok pénzbe kerülő marketing befolyásolja. A világgazdaságra itt nagy ráhatásunk nincs, marketingre pedig – míg nincs egység, és abban az erő, és pl. arra igényelhető EU-s támogatás stb. – nincs pénze egy méhésznek.
Az érdekképviselet megreformálása (ezt most nagyon szépen mondtam, de fogalmazhattam volna úgy is, hogy szélnek eresztése, ha nem látja el a feladatát) talán nem lehetetlen.
Nem ismerem a sarokszámokat, de a megélhetést talán biztosítja a hordóban, nyomott áron külföldre eladott méz. (Nagyon remélem.) De az is igaz, hogy ebben nincs semmi szépség, semmi szakma, inkább csak futószalagszerű „gyártás”.

Az áttörő megoldás első, nagyon kezdetleges lépéseként – mint már többen is említettétek – én is a „beetetést” tartom. Meg kéne jelenni mindenféle rendezvényen, vásáron. Kóstoltatni a vendégeket, látogatókat. Beszélni nekik a méz élettani hatásáról, kóstoláskor egy kis „prospektust” adni nekik, amit otthon is elolvashat. Benne lenne, hogy hol vásárolhatja meg a mézet, amit megkóstolt. (de ha megkóstolta, tuti vesz belőle ott rögtön) Ez alapján visszatalálna a termelőhöz, vagy felismerhetné később termékeit a bolt polcán.
Ilyen alkalmakkor szerintem ugyanúgy helye lenne a kis, csinos kiszerelésű méznek, mint akár a nagyobb üvegeknek is.
Talán apró lépésnek tűnik a siker felé, de szerintem nem elhanyagolandó tényező, a kis csemege és ajándék boltok felvevő képessége is.

Szerintem a szélmalomharc helyett ezen az úton lehetne elindulni és nem elfeledni, az elégedett vevőtől nincs jobb reklám.

Kicsit hosszúra sikeredett a mondandóm, és újdonságot nem tartalmaz. Nem is én voltam, hanem a tudat alatti MiciMackó.