(hambrus @ 2007.08.12, 19:05)

Sziasztok,
Kérdezni szeretnék az üdülési jogokról, olyanoktól, akiknek van. Minden fórumon csak arról olvasok, hogy ez átverés, és ne hagyja magát senki átverni, de igazi konkrétumokat sehol nem találok, hogy miért.
...
Szívesen veszem, ha valaki megírja a véleményét.
Nos, nekem nincs üdülési jogom, de komolyan fontolgattam, hogy veszek, ezért viszonylag alaposan körbekérdeztem ismerősöknél, illetve egyéb forrásokat is megnéztem (pl. fórumok).
A lényeg szerintem: az üdülési jog nem a klasszikus értelemben vett átverés, tehát
nem arról van szó, hogy az ügyfél fizet egy csomó pénzt és nem kap érte semmit, inkább az a helyzet, hogy
viszonylag keveset kap a pénzéért (azaz drága a szolgáltatás) és általában tisztességtelen, félrevezető módszerekkel árusítják. A színvonal viszont általában megbízható.
Tipikus árazás (amikor én néztem): egy max. 10 millióba kerülő lakrészt eladnak 26 szor vagy 52-szer (attól függ, hogy egy vagy kéthetes jog), darabonként 1-2 millió forintért.
És a 26 vagy 52 tulajtól beszednek évente fejenként 30-40 ezer forint fenntartási költséget. Vesd ezt össze egy ilyen kuckó tényleges fenntartási költségeivel.
Az ne befolyásoljon, hogy az értékesítő miről mit mond (pl. hogy alig emelkednek a fenntartási költségek), mert ő abban érdekelt, hogy eladjon Neked. Jó eséllyel hazudik. Az számít, ami le van írva a szerződésben, vagy amit elfogulatlan tulajdonosok mondanak.
Szerintem az üdülési jog előnyei:
- Viszonylag kis befeketetéssel üdüléshez juthatsz, sokkal olcsóbb, mint egy nyaralót venni.
- Viszonylag kevés pénzből fenn tudod tartani.
- Általában színvonalas helyek, nem nagyon hallottam panaszt a kiszolgálásra. De ha utána kérdezel a konkrét szállónak (vagy kipróbálod), akkor főleg garantált a minőség.
- Eladható, örökölhető
- Egyes esetekben örökös jogot jelent.
A hátrányai:
- Adott héthez vagy kötve, szemben egy saját nyaralóval vagy egy szállodával, ahová akkor mész, amikor éppen ráér a család.
- Ha nem tudod kihasználni a hetedet, akkor is fizetned kell a fenntartási költséget. (Szemben mondjuk egy szállodával vagy szervezett üdüléssel, ahol nem kell fizetned, ha abban az évben nem tudsz nyaralni.)
- Elvileg lehet cserélni, de ez a szervező cégen keresztül jelentős többletköltség, egyedül szinte reménytelen. A gyakorlatban csak a főszezont lehet cserélni, a tavaszi-őszi időszak nem kelendő.
- Nincs semmilyen garancia arra, hogy milyen mértékben emelik a fenntartási költségeket. (Ebben hasonlít a saját nyaralóhoz, ahol szintén nem tudod, mennyit kell jövőre rákölteni.)
- A kiegészítő szolgáltatások általában nagyon drágák. (Étterem, uszoda)
- Az üdülési jog csak elvben eladható,
a gyakorlatban piacképtelen: a "listaár" feléért is alig lehet tőle megszabadulni. Különösen igaz ez a főszezonon kívüli időszakokra. (Valószínűleg ezért árulják a jogot gyakran tisztességtelen módszerekkel, mert különben a kutya sem venné.)
- Egyes esetekben csak korlátozott időtartamú a jog (idáig 30 év volt a legrövidebb, amelyről hallottam, ez persze 10 év múlva már csak 2/3 annyit ér.)
- Nem lehet tudni, mennyire tartja majd az árát (miután nincs piaca ezeknek), szemben egy nyaralóval, ami megőrzi vagy akár növeli is az értékét, ha ügyesen veszed.
Ráadásnak: egyes helyeken nem fix heteket árunlak, hanem mindig kisorsolják, hogy következő évben ki mikor mehet. Aztán szervezd ehhez az életedet...
Fentiekből szerintem a következtetés az, hogy
csak akkor érdemes elgondolkodnod egy ilyenen, ha
- Tetszik a konkrét hely.
- Messze a szokásos "listaár" alatt tudod megvenni. (Reális árakat ld. később.)
- A fenntartási költséget nem sokallod, a kiegészítő szolgáltatások (pl. uszoda, étterem) árait megfelelőnek találod.
(Pl. esetedben azt mondták, 50% kedvezményt kapsz az étteremben - kérdezd meg, hogy ez bekerül-e a szerződésbe)
- Olyan időszakot veszel, amikor jó eséllyel mindig el tudsz menni. (Vagy legalább családtagot elküldeni.)
- Nem akarsz évente többször egy helyen üdülni. (Ha pl. évente egy csomó hétvégét szeretnél üdüléssel tölteni, akkor a saját nyaraló már jobban megéri)
- Nem vág földhöz, ha mégis ki kell fizetned a fenntartási költséget akkor is, ha nem tudsz elmenni.
- Hosszú időre szól a jog.
- Nem befektetési céllal veszed, azaz egy darabig nem akarod továbbadni.
- Minden szóbeli ígéretet hajlandók le is írni a szerződésben.
A fentiek miatt úgy találtam, hogy a rendszeres életmódot élő vagy időmilliomos, gazdag réteg volt elégedett az üdülési jogával. Például egy jól menő nyugdíjas házaspár dícsérte nagyon (mindig ráértek elmenni vagy cserélgetni, egyébként saját nyaralójuk is van, de a változatosság kedvéért szerettek máshová is eljárni).
Ha veszel, csak nyári vagy esetleg december végi időpontot érdemes. (Bár az utóbbit is ötször gondold meg: volt, aki azt hitte, majd az év végi szabiját mindig ott tölti és a vége az lett, hogy szinte soha nem tudott elmenni, mert karácsonyra kellett készülődnie.)
Akkor veszed reális áron, ha kb.
félmillió ft./hét tájékán kapod a főszezont négy fős apartmanban - nagyon luxus hely esetén lehet valamivel magasabb, csúcsszezonon kívül ennek maximum felét éri meg, kétszemélyes apartman is nyilván jóval kevesebbet ér. A fenti ár felett fizetett vételárat nyugodtan tekintsd kidobott pénznek, mert nem fogsz többet megkapni érte a piacon, ha egyszer el akarod adni.
Igen, tudom, hogy általában ennél sokkal többért hirdetik az üdülési jogot a tulajdonosok (kb. 800.000 - 1.500.000 közötti a tipikus kínálati ár), abból kiindulva, hogy ők mennyiért vették annak idején. Csakhogy annyiért nem veszi meg tőlük senki. Ezért van az, hogy gyakorlatilag nincs piaca az üdülési jognak.
Én a magam részéről még mindig nem döntöttem, hogy vegyek vagy ne, mert számomra nagyjából határeset. (Pl. gyakran nem akkor megyek szabadságra, amikor szeretnék.)