Tegnapi napon kedvesemmel elfáradtunk a békéscsabai állomásra, hogy megvegyük a másnap reggeli IC-re a jegyemet. A vételnél már az a meglepetés ért, hogy 790 Ft-ba került a jegy. Meg is kérdeztem, hogy ez minek köszönhető?
Annak, - mondta a hölgy - hogy ez nem a tipikus IC kocsira szól, hanem egy másodosztályúvá minősített kocsira, ezért olcsóbb.
A vonat reggel 6:30-kori indulással volt meghírdetve, így megkérdeztem, hogy ugye azért biztos, hogy lesz helyjegyem? A válasz természetesen az "igen" volt.
Ma reggel nem találtam a 82.-es kocsi 95. helyét, merthogy nemhogy az ülés, de a kocsi se volt az állomáson. Mint kiderült - a kalauz tájékoztatása szerint - a kocsit kisorozták és már nincs, üljek oda, ahol hely lesz, ha másnem az étkezőbe.
Felszálltam a legkényelmesebbnek tűnő helyre és az I. osztályon utaztam végig. Szerencsére az adott fülkében volt pont egy hely a teljes úton. A történet tehát happy-end-esre sikeredett, de azért eléggé szar érzéssel tölt el, hogy ez bárkivel előfordulhat és nem biztos a happy-end!.
Ezúton üdvözlöm a MÁV dolgozóinak édesanyját! Remélem csuklanak.